Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Álképletek
53« logiára utalunk (1. még 82. 1.). Az a körülmény, hogy a hámnak az epithelioma kórképében nyilvánuló határtalan ^burjánzása rendszerint az öregkor betegsége, bizonyos vonatkozásokra utal a bőrnek ebben az életkorban kifejlődő fokozott senilis involutio-jával, mely tudvalévőén az arc bőrén,'az epithelioma-k szokott helyén legkifejezettebb. Kiváltásánál a hámsejtek szaporodásának pathologiai fokozódása mellett úgy látszik szerepe jut a kötőszöveti elemek sorvadásának, megfogyatkozásának is, mely utóbbi folyamat következtében a fiziológiai egyensúly, mely a hám- és a kötőszövet szövetei között ép állapotban megvan, megbomlik. Erre utal a xeroderma pigmentosum (1. 449. 1.), ahol a ráknak szinte törvényszerű kifejlődése az eredeti anomáliát, a bőrnek már a korai gyermekkorban bekövetkező «prsesenilis»-nek tekinthető elváltozását követi nyomon. De a prsedisponáló momentumot egyéb körülményekben is kell keresnünk, amint arról tanúskodik az, hogy különösen a festékes anyajegyekben nyilvánuló csiraanomália nem egyszer kiinduló pontja az elsődleges rákszövet képződésének. A bőrrákok kifejlődésére kedvező szövet továbbá a legkülönbözőbb sérülések, hosszadalmas fekélyesedő folyamatok, égési sebek vagy egyéb betegségek nyomában maradó hegszövet (lupuscarcinoma). Nem ritka a rák kiindulása a verruca senilis lsesiójából, olykor az arsenintoxicatio-tól előidézett ú. n. arsenkeratosisból (Hutchinson-féle arsenrák) s ismerünk néhány feljegyzést, noha észlelni eddig alkalmunk nem volt, melyek előző psoriasisgócok helyén való rákfejlődésről emlékeznek meg (Cartaz, White, Hebra). Bizonyos foglalkozásoknál, feltehetően a megelőző ekzematoid bőrgyulladások idősült ingerétől prseparált talajon a ráknak előszeretettel való kifejlődését észlelték (paraffinrák, «kéményseprők rákja»). A radiotherapia elterjedése óta különösen a röntgenezéssel foglalkozók ekzematoid radio- dermatitiseit követően, de nem -egyszer enélkül is észleljük a kankroid vagy a túltengő bőrrákok megjelenését. A Paget-féle betegség sajátos jelensége, hogy huzamosb időn keresztül makacs'ekzematoid bőrelváltozás előzi meg. Typusos elhelye- ződése a női emlőn, a bimbón és a bimbóudvarban1 van, azonban a testfelület egyéb részletein s olykor férfiaknál is (a scrotum-on, a vég- béltájon, az orron stb.) mint ritka kivételeket leírták (R. Crocker. Tommasoli, Darier és Cuillard, Ravogli). A 40-ik életév körül jelentkezik eleinte szívósan tapadó szarus felrakodás vagy pörkkel borított, gyógyulási hajlamot nem mutató, makacs apró berepedés, horzsolás alakjában. A folytonossághiány hónapok alatt lassan, de feltartóztathatatlanul növekszik, az emlőbimbó behúzódik, szinte eltűnik, az elváltozás felszíne vörös, kimaródott, nedvező, helyenkint pörkössé válik s két ujj között tapintva sajátságos pergamentszerű merevséget mutat. Papillaris, a condyloma acum.-ra emlékeztető, de annál keményebb növedékek is burjánoznak elő. Széle felhányt s convex ív alakját mutatja. A bántalmat viszkető vagy égető érzés kiséri s a legkülönbözőbb ekzemaellenes therapiával dacolva évek (2—10 év, Jamiesov kivételes esetében 20 év !) alatt mélybe hatoló rákká alakul át s mint porckeménységű kráterszerű fekély vagy a bőr alatt elhelyezett hasonló keménységű, a környező szövetekkel összekapaszkodott daganat tapintható. Az eleinte hiányzó tájéki mirigyduzzanatok a baj előrehaladásá1 Paget’s disease of the nipple. Ini
