Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A bőr függelékeinek elváltázásai
531 később azonban a, körömággyal való összenövése folytán ez az erőművi eltávolítás oly fájdalmat vált ki a köröm tövén, hogy a betegek inkább szabadon hagyják növekedni a képletet, mely nagyságával egyre több alkalmatlanságot okoz. A bántalom többnyire az előrehaladottabb életkorban fejlődik ki. — Leggyakrabban az alsó végtag anyagforgalmi zavarainál (elephantiasis), traumák után, hallux valgus- nál, gyiijtőérthrombosis-nál, valamint lues-nél, sokáig elhanyagolt körömtrichophytiasis-nál, mint részjelenség az ichthyosis-nál. továbbá arteriosklerosis-nál, idegbetegségeknél, de minden kimutatható ok hiányában mint teljesen elszigetelt jelenség is észlelhető s ismeretesek oly családok is, melyekben mint örökölt terheltség, illetve mint csira- anomalia nemzedékeken keresztül kimutatható (Koehler egy család 4 nemzedékén keresztül észlelte), nem egyszer egyéb, különösen ekto- dermalis dystrophiák kíséretében (1. 428. 1.). Pachonychia congenita elnevezés alatt Jadassohn és Lewandowsky (1906) írtak le egy világrahozott körömbántalmat. Az elváltozásnál valamennyi ujj körömlemeze tetemesen megvastagodott, kőkeménységű annyira, hogy ollóval le sem vágható, hanem vésővel kénytelen azt a beteg lefejteni. A körmök inkább hosszúkásak, úgy hosszukban, mint harántirányban a rendesnél domborúbbak. A lemez felülete sima, csillámló, áttetsző, de barnás színezetű. Szabad szélén a mélyebb rétegek helyenkint fehérek. A szabad szélen a köröm 3 — 5 mm vastagságot is elér s ezáltal elemelkedik, azonban a lemez alsó felszíne mindamellett szorosan a körömágyra simul, melyet dombo- rodásával oldalt annyira összeszorít, hogy az a szabad szélen csupán mint apró nyúlvány látható. Az öregujjnál a körömmegvastagodás az onychogriphosis-ra emlékeztet. A lemez felülete szabálytalan haránt- barázdákat mutat. A körmök növekedése rendkívül gyors. A körömágyon elszarusodás nem észlelhető. A kétségenkíviil igen ritka elváltozás rendszerint a születés óta van jelen s ha a szülőknél hiányzik is, testvéreknél többször észlelték. Jadassohn esete fungosus bőrgümősödéssel, granulosis rubra nasi- val, hyperidrosis-szal, bőrkeményedésekkel s a lapockák táján, a hónaljárokban, valamint a gluteus-okon a szőrtüszők sajátságos hyper- keratosis-ával (keratosis follicularis Brooke ? Darier-féle betegség ?) társult. E follicularis elszarusodási folyamatról a körömbántalommal kapcsolatosan Bettmann is említést tesz s azonkívül a nyelv leuko- keratosis-át s dystrophia bullosa congenita-t ír le eseténél. Strandberg (1917) esete hyperidrosis-szal s a talpon hólyagos elváltozásokkal szövődött. A hyperkeratosis subungualis (H. Hebra) állandó jelensége a körömágy valamennyi betegségének. Az ép körömágy feszínén szaruréteg csupán a körömágy elején van, míg a voltaképeni körömágyban hiányzik, úgy hogy a körömlemez közvetlenül a tüskés réteg el nem szarusodott felső sejtsorain fekszik. Kóros körülmények között e helyeken is képződik szaruanyag, mely ha számottevőbb, a hyperkeratosis subunguealis képét szolgáltatja. Ilyenkor a lemezt a köröm szélétől a lunula felé 1—5 mm vastag, szürke vagy piszkosbarna szárú- réteg emeli fel, mely szarutúltengés csupán kisebb mérvű, a lemez még épnek mondható, ha azonban a túltengés nagyobbfokú, a lemez is törékeny, homályos, érdessé válik. Olykor psoriasis-nál, lichen-nél, lues-nél észlelhető, de mint elszigetelt kórkép is előjöhet. 34*
