Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak kórhatározása. Symptomatologia. Terminologia
oi A BŐR ELVÁLTOZÁSAINAK KÓRHATÁROZÁSA. SYM PTOMATOLÓGIA. TERMIN0LÓGIA. A bőrbántalmak kórhatározásának módszere lényegesen külöm- bözik az orvostudomány egyéb szakmáinál szokásos eljárásoktól. Előnye azok fölött, hogy az elváltozás szemünk előtt terül el, lefolyását közvetlenül észlelhetjük, de viszont hátránya is könnyen hozzáférhető voltában rejlik, amennyiben az orvos elé kerülő beteg bőre igen sok esetben már a legkülömbözőbb «háziszer» használatán keresztül ment s az alkalmazott anyagoktól előidézett másodlagos elváltozások annyira megváltoztathatták az eredeti kórképet, hogy nagy gyakorlottsággal, olykor csak nehezen, sokszor némi idő múlva sikerül csak az alapelváltozás igazi természetének megállapítása. De nemcsak a beteg és környezetének, ámbár jóhiszemű, de többnyire helytelen beavatkozásával kell számolnunk, hanem egyúttal avval is, hogy a bőr már helyzeténél fogva á legkülömbözőbb sérüléseknek, valamint a kórképet módosító befolyásoknak van kitéve s azonkívül oly másodlagos elváltozásoknak is, melyek kifejlődésének alapja a primär elváltozástól előkészített talaj lehetett. így pl. mikroorganizmusok, melyek mint ártalmatlan saprophyták tanyáznak az ép bőr felszínén, már a sérült vagy bizonyos körülmények folytán túl- érzékennyé vált (dispositio) bőrön kóros hatást fejthetnek ki s e hatás morfológiai termékei gyakran teljesen el is fedik az eredeti kórképet. A dermatologiai kórhatározás két részből áll, ú. m 1. a helybeli elváltozás, 2. a betegség kórhatározásából. Mindenekelőtt az alapelváltozást keressük meg. Ezek helybeli anatómiai kifejlődésének ('pathogenesis v. formális genesis) ismerete mellett avval kell számolnunk, hogy az alap- vagy elemi elváltozás (laesio, effloresóentia, eruptiv elem), noha pathológiai folyamat, egymagában még nem maga a betegség, hanem annak csupán részjelensége. Az alapelváltozás két tényező együttes hatása révén keletkezik, t. i. egyfelől az ártalomnak a sejteket, szöveteket, azok működését megmásító (alierativ) tevékenysége révén, midőn az ártalom, mint a normálistól eltérő inger a sejtek anyagforgalmát megváltoztatja — csökkenti, gátolja, bénítja vagy fokozza — vagy a sejt anyagát egyenesen felbontja (katabiosis), megsemmisíti (nekrosis), másfelől, minthogy a vitális feladata teljesítésére képtelenné vált vagy elhalt sejtcsoport, szövetrészlet a szervezetre nézve voltaképen már idegen test lett, ezt és vele magát az ártalmat is a szervezet magából kiküszöbölni igyekszik vitális reakció-ja segélyével s eközben reakciós jelenségeket idéz elő. Az alapelváltozás minősége tehát 1. az ártalom, 2. a reakciós jelenségek minőségétől, fokától és terjedelmétől függ. Azonban a legkülömbözőbb természetű ártalmak előidézhetik egy és ugyanazt a sejt-, illetve szövetelváltozást, anyagforgalmi zavart, mivel a bőr csupán korlátolt számú reakciót képes kiváltani az aetio- lógiai ingereknek, úgyszólván végtelen sorával szemben s így áll elő az a helyzet, hogy anatómiai elváltozás tekintetében egymástól nem kü- lömböző helyi folyamatok egymástól egészen elütő külömbözö megbetegedé-
