Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)

Általános dermatologia - A bőr életjelenségei és szerepe a szervezet háztartásában

többletét már faji jellegzetességgé tette. Az emberi bőr jestéktermelése tehát a fénysugarak bizonyos adott mennyiségével arányos s evvel szabályozza a fény energiának a szervezetbe való jutását.

A fennebbiek azonban, csupán a közönséges azaz nem koncentrált napfény, valamint egyéb fényforrások sugaraira vonatkoznak. Az «erős» vagy «kémiailag aktiv» sugarak legyőzik a természetes ellenállást, benyomulnak a szövetek mélyébe s egészen a sejtelhalásig terjedő elváltozásokat okozhatnak. E tulajdonságukat tudományos methodikának igénybevételével fényes therapiai eredményekkel vagyunk képesek hasznosítani (röntgenezés, Finsen-készülék, kénesőkvarclámpa, rádium, mesothorium).

Érzési ingereket közvetítő tevékenység. Az ingereket közvetítő funkciókat az idegek végzik. Az érzékszervi energia specificitas-ának alaptétele Johannes Müller-tői ered s értelmében ugyanaz az inger külömbözö érzékszervi idegekre hatva, külömböző érzéseket gerjeszt s viszont külömböző ingerek ugyanazt az érzékszervet izgatva, állandóan ugyanazt az érzést váltják ki. A sajátos ingereknek a bőrben sajátos képletek felelnek meg. A bőrön kimutatható érzéseknek három fajtáját külömböztethetjük meg, ú. m. a hő-, a tapintás- és a fájdalom érzékét. A hő- és a tapintási érzéseket a peripher idegvégkészülékek fogják fel és közvetítik. A fájdalom érzését is idegrostok közvetítik, azonban az impulsusnak nem a bőrből kell szükségképen kiindulnia még ha értelmünk oda helyezi is. A külömböző bőrérzések tehát a bőrben nem diffus, felületérzések — mint azelőtt hitték — hanem fix pontokhoz kötöttek.

A külömböző végkészülékek nem egyformán vannak elhelyezve a bőrfelület valamennyi részletén. Némely testtájékon az egyik, máshol a másik a túlnyomó. A hőingerek közül a hidegnek a Krause- féle végbunkók, a melegnek a Ruffini-íéle testecskék felelnek meg. A tapintási érzék a Meissner-féle tapintótestecskébe összpontosul, míg a fájdalom és a vele rokon (viszketés, bizsergés) érzéseket a hám- közötti idegszálak közvetítik (Frey).

A hőérzés. Az egész bőrfelület szétszórva oly pontokkal van behintve, mely külön-külön s egymástól térben is elválasztva mindég csupán a hideg vagy a meleg érzését közvetítik (Blix, G old scheid er). Az elkülönzés 'annyira éles, hogy a hideg pontra alkalmazott -f- 400-ot is meghaladó hő is a hideg érzetét váltja ki («paradox hidegérzés» Frey, Alrutz). Az érzésnek e paradoxia-ja a meleg pontoknál nem nyilvánul. Ép oly kevéssé váltható ki a fájdalom érzése a hőpontokon. De nem csupán a hőérzést közvetítik e pontok, hanem egyúttal a hődifferenciák iránt is érzékenyek, ámbár nem egyformán. Az ujjak körömizének tenyéri felszínén levő pontok érzése 3—5-ször oly finom, mint pl. a háton elhelyezetteké (Nothnagel). Goldscheider a megkülömböztetésnek ezt az éles voltát a gyakorlatnak tudja be. Amennyiben egy-egy testtájékon a kisérlet alkalmával a hideg és a meleg pont egy időben kerül izgatás alá, a hideg érzése előbb nyilvánul, mint a melegé (Vintschgau, Steinach, Goldscheider), azonban egyik ‘érzés sem múlik el az izgatás megszűntével hirtelen, hanem fokozatosan szűnik meg. A hideg és a meleg érzés vezetését külön idegrostoknak tulajdonítják.

A tapintás (nyomás) érzése. Ezt az érzést a bőrben, amint már említettük a Meissner-féle tapintótestecskék, valamint a szőrös test-