Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr életjelenségei és szerepe a szervezet háztartásában
51 vezet az elvesztett hőt pótolja. A bőr másik hőszabályozó apparátusa az erek működésében rejlik. A hőt az erekben keringő vér viszi a bőr felé. Hideg környezetben az erek összehúzódnak, minek folytán a vér hőleadási területe csökken, melegben ellenben tágulnak, a hőleadási terület tehát növekszik. A bőr valamely részletének átfa- gyasztásánál (sethylchlorid, szénsavhó) épen az említett tényezők (rossz hővezetés, reaktiv hypersemia, exsudatio) azok, melyek e hűtő hatást a hatás helyére lokálozzák. Fényszabályozó tevékenység. A szervezet céljaira nem csupán a szem ideghártyáját izgató színes sugarakat, hanem az ú. n. kémiai sugarakat is felhasználja. A bőrbe hatoló fénysugarakat a vér absor- beálja s ha ezirányú ismereteink még fogyatékosak is, feltételezhető, hogy ezeket az elnyelt s a keringéssel a szervezetbe vitt energiákat ökonómiájára fel is használja. Azonban akár a nap, akár a mesterséges fényforrások (ívlámpafény) sugárkévéjéből, télen a fehér jég és a hótól visszavert sugarakból sokkal több jut az emberi bőrre, mint amennyire a szervezetnek szüksége van s e többlet ellen, minthogy a sejtek érzékenyek a sugaras hatás iránt, sőt excessiv hatása alatt működésük téves irányba módosul vagy épen el is pusztulhatnak, védekeznie kell. E védekezése a fény szabályozása s céljára szolgál a bőrben a festékképződés, mely számtalan nemzedéken át történt alkalmazkodás révén már fiziológiailag is dúsabb azokon a testtájékokon, melyek állandóan födetlenül tétetnek ki a fény hatásának (arc, kéz). A test felületét érő fénysugarak égjük fölös részét elnyeli tehát a bőrben keringő vér, egy másikat visszaveri a bőr s egy harmadik, a szervezetre ártalmassá válható részét elnyeli a védelmére termelt festékanyaggal. A rövid hullámú sugarakat már a szaruréteg is visszaveri, de a hosszú hullámú ibolyántúli sugaraknak a szövetekbe pe- netráló többlete ellen a bőrfesték reaktív termelésével védekezik. A festékszemcsék a fehér fajoknál a csiraréteg sejtjeiben, a fénysugarak intenzivebb hatásának kitett színes és különösen a néger fajnál úgyszólván az egész tövises sejtréteg valamennyi sejtsorában e sugarak szűrői s a még ezen is átjutó fölös sugarak elnyeletésére szolgálnak az irhának chromatophor sejtjei. Már a pigmentszemcséknek a csírasejtekben való elhelyezkedése a sejtmag fölött a sejt felső részében, a chromatophoráknak, illetve az amorph festékrögöknek az irha legfelsőbb rétegében való tömörülése is a természet célszerűségére, azaz arra mutat, hogy ott helyezkednek el, ahol a kívülről jövő támadást a legalkalmasabban egyensúlyozhatják. A kisebb-nagyobb szeplőknek jelentkezése némely a fény iránt érzékenyebb bőrű egyénnél a nyári insolatio intenzivebbé válásánál arra mutat, hogjr a sejteknek e fényszabályozó tevékenysége sem egyenlő minden egyes szervezetnél s még az azonos sejteknek a fénysugarak ellen való rezisztenciája is egyéni különbségeket mutat. A festék, eltekintve azon kisebb mennyiségtől, mely a bőr színét differenciálja, nem állandó képződmény. Termelése aszerint nagyobbodik, amint szabályozó tevékenységére szükség van (lesülés) s midőn ősszel a fénysugarak nagy mennyisége apad, a festék túlnyomó része is eltűnik, illetve a szarurétegbe jutása után (Rabi) lehámlik s új festéktöbblet már nem termelődik, kivéve természetesen a színes fajokat, hol a végtelen sok nemzedéken át való alkalmazkodás a festéktermelés 4*
