Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Ismeretlen oki tényezőktől előidézett, részben fajlagos természegű gyulladások
415 •ez utóbbi a pemphigus vegetansnál, Lipschütz protozoon-jai még más oldalról megerősítést nem nyertek), amint számos betegségnél, pl. a luesnél, himlőnél, anthraxnál stb. látjuk, hogy ily szerves tényezők közvetlenül elő is idézhetnek hólyagképződést, vagy kórosan megváltozott bélműködés és felszívódás következtében támadó anyagcsere- zavar, diathesis (autointoxicatio Tommasoli), a vérképző szerveket megtámadó toxinhatás (Leredde), esetleg más, hormonális egyensúly- zavarnak valamely szerv dyssecretiója — s ennek következtében a vérhez idegen anyagoknak a keringésbe való jutásának eredménye-e. A mindég a terhesség idején észlelt s annak befejeztével spontán megszűnő hólyagos exudatio, a hydroa gestationis, legalább erre a kórképre nézve, ez utóbbi feltevés mellett látszik szólani. Sok híve volt a közelmúltban Dejerine, 1 Lelő ir s különösen Schwimmer, (ki a pemphigust «trophoneurosis»-nak tartotta) és van még ma is a neuro- pathologiai felfogásnak, mely feltevés anatómiai indokolását Lcloir, Babes, Eppinger az idegek elváltozásának demonstrálásával kísérelték meg. A feltevés különösen ama megfigyelésekben találta erős támaszát, hogy több oly kifejezett idegbántalomnál, mint amilyen pl. a syringomyelia, ugyancsak konstatáltak hólyagképződést a bőrön. Török egyenesen tagadja, hogy közvetlen idegbefolyás alatt a bőrön gyulladásos folyamatok keletkezhetnének s mi azt véljük, hogy ezeknél az eseteknél nem is kereshetjük a bőrelváltozást előidéző okot a peripher vagy a középponti idegrendszerben, de nem zárható ki, hogy ugyanaz a kémiai természetű ártalom, mely az idegszövet morphologiai elváltozását előidézte, egyszersmind a bőrön gyulladásos exsudatiót is provokálhat. A pemphigus jogalmának kifejlődése. A régi orvostudományban a pemphigus fogalma alá foglalták minden rendszer nélkül a hólyagok alakjában nyilvánuló kiütéseket tekintet nélkül azok származására, tehát épúgy a mai pemphigus csoport, mint pl. az égés okozta hólyagokat, a hólyagos orbáncot, sőt még még ma is szerepel a szerzők túlnyomó részénél elég helytelenül a «pemphigus syphiliticus» a megfelelő syphilis congenita bullosa elnevezés helyett. A mai pemphigus fogalom első, ámbár még zavaros conceptió-ja Sauvage-ná\ található. A mai pempigus chronicus-nak első szabatosabb ismertetését Wichmann (1780) adta. ki már a «pemphigus» elnevezést kizáróan a betegségfolyamat jelzésére kívánta szorítani. Will an (1808) ismét tágított a fogalmon s szól he- venyés alakról, melyet pempigus vulgaris-nak nevez, de ismer p. contagiosus-t, infantilis-t is, azonkívül pompholyx benignus-t, diutinus-t, solitarust. A mai p. chronicus-t pompholyx-jai között ismerteti. Utána Aliban, Bayer, Devergie, Gibcrt, Laforie, Bazin, Hardy egymástól lényegben is külömböző felfogásai és osztályozásai még növelték a confusiót s lehetetlenné tették az egységes felfogást. A cliaosból mint maradandó értékű Cazenave-nak ama dolgozata emelkedik ki, melyben a pemphigus foliaceus-n&k klinikai leírását adva, a kórképet rögzíti (1850). A pemphigus modernebb fogalmának alapját Heb;*a konstruálja, midőn pemphigus chronicus alá két typust u. m. a pemphigus vulgaris-1 és a Cazenave-féle pemphigus foliaceus-t sorol s pemphigus- pruriginosus-áb&n már benne van Duhring-féle dermatitis herpetiformis csirája. A következő évtizedekben a szabatossabbá való klinikai észlelések s a kiterjedt szövettani vizsgálatok, melyek közül itt, mint leglényegesebbeket G. Simon, Haight, Leloir, Weyl újabban J. Riehl, Neumann, Buzzi, Unna, Kromaycr, Lhuitlen, Brocq, Jarisch és Kreibich dolgozatait említjük, hatása alatt egyre jobban kikristályosodott a csoport egyes komponenseinek kórképe, melyek közül Duhring (1884) a dermatitis her pétiformis-t ismerteti, melyet a bécsi iskola sokáig részben a pemphigus vulgarisszal mint Hcbra pemphigus pruriginosus-ébt. részben az erythema multiforme-val azonosított s melyet az angolok hydroa herpetiformis (T. és C. Fox) elnevezés alatt ismertek. J. Neumann (1886) a pemphigus vegetans-1 különíti el mint határozott kórképet. Részben a dermatitis herpetiformis és a pemphigus chronicus bizonyos alakjaiból alkotott Brocj (1898) dermatitis polymorpha dolorosa elnevezés alatt egy typust, mely conceptiója azonban komplikált volta miatt nem ment át a köztudatba, míg mások a pemphigus vulgazis-t osztják fel benignus — melybe a Duhring-féle alakot is belesorozzák — és malignus változatra.
