Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Ismeretlen oki tényezőktől előidézett, részben fajlagos természegű gyulladások
411 lefolyása, melynél mindég hónapokat, éveket vesz igénybe úgy a kifejlődés, mint a gyógyulás is. A lokalizált esetek előszeretettel az ujjpercek feszítő felületen, vagy a könyök és térd, esetleg a hája& fejbőrön, tenyéren, talpon mutatkoznak, sokszor egymás után több tájékon kifejlődve, azonban a törzsön és a végtagok egyéb részletein is tapasztaltak izolált gócokat. Gyógyulás esetén az újabb gócok kifejlődése megszűnik s a meglevő lsesiók fokozatosan felszívódnak. Szöveti képében már az első vizsgálóknak — Neumann (1869), Biesiadecki (1872), Poór Imre (1875) — feltűnt a szőrtüszöket övező körülirt szarútúl- burjánzás, mely a szarúréteg természetes térfogatának kétszeresére, sőt tízszeresére (Besnier, Jacquet) is kiszélesedhetik. A szárú tömeg rendesen homogen, magtalan vagy itt-ott az alsó rétegekben degenerált magtörmelékeket még tartalmazó sejtelemekből áll. A megtámadott bőrrészleten az eleidin (str. lucidum) teljesen hiányozhatik, máskor azonban megtartott s épúgy észlelték a szemcsés réteg hiányát, de hasonlóképen annak kiszélesedett voltát is. E jelenségek egvtől-egyig az elszarúsodási folyamat elfajulását bizonyítják. A tüskés réteget részint kiszélesedettnek, részint normális terjedelműnek (Török), sőt helyenkint 2—3 sejtsorral keskenyedettnek (Obtulowilz, Jacquet, Jarisch) találták. A hámlécek helyenkint kiszélesedettek, de észlelték megnyúlásukat is. De a legjellemzőbb és sajátos jelenségek a szőrtüszök néha a verejtékmirigyek vezetéke körül észlelhetők. A diffuse túlburjánzott szarúrétegből a tüszökbo szarúképletek nyúlnak be. A tüszők nyílása tölcséres, néha tátongó. «A gyökérhüvely, mely már a szőrtüsző nyílásánál is a szokottnál tágabb, le a gyökér felé a szabályos kiterjedésre húzódik össze, de alsó harmadában már rendkívül (a gyökérhüvely 4—5-szörösére) öblösödik, sőt a szőrszemölcsnél tömlőszerű nyúlványokat ereszt magából minden irányban» (Poór Imre). Máskor az egész szőrtüszön nem tapasztalható a normálissal egyező térfogat, hanem a kórfolyamat azt egész mentében ligyszólván egyenletesen elváltoztatja. Az öblö- södések oly mérvűek lehetnek, hogy a szomszédos hámszöyetre is kiterjednek s ezáltal két szomszédos tágult tüsző össze is folyhat (Török). A szárú- anyag a kiöblödésekben mint concentrikusan rétegzett gömbölyű szarúgyöngy mutatkozik s azokat többé-kevésbé kitölti. A tüszőben levő szőrszál ritkán ép * többnyire satnya pehely szőr. A szarúcsap a bánt alom előrehaladtával ék gyanánt egyfelől az irha mélyébe hatolhat, másfelől a bőr felszínén a látható kiemelkedéseket alkotja. Alkalomadtán a verejtékmirigyek vezetéke mentén is észlelhetők az elszarúsodások (Mourek) s ilyenkor szarúgyöngyök ülnek a mű'igy szájadékában (Lukasiewicz, Jacquet). A verejtékmirigyek vezetékének körülírt öblösödését is észlelték (Joseph, Unna). — Az irha szemölcsrétegében a laesio fejlődési stádiumával arányos gyulladásos beszűrődés észlelhető. <Az. irha erei mind az ütőerek, mind a vivőerek ki vannak tágúlva s azokat szembetűnő, sejtburjánzás kíséri, sőt e sejtburjánzások nemcsak az erek körül, hanem az irhának mind szemölcsös, mind recés rétegében, kivált az izzadás és szőrtüszők körül, sőt ott is csoportosúlnak, hol sem ereket, sem bőrmirigyeket nem veszünk észre (izzadmánysejtek)» — irja Poór Imre (1875). Ez utóbbi diffus beszűrődés néha a bőralatti kötőszövetre is kiterjed. A beszűrődés túlnyomóan kerek, részben orsóalakú ezenkívül Unna szerint kevés plasmasejtből* feltűnően sok hizlalt sejtből s hozzátehetjük olykor néhány óriássejtből (Joseph,) áll s az izzadmánysejtek nagyfokú beszűrődésnél nem egyszer a hám- lécek és a csiraréteg sejtsorai között is fellelhetők. Általában ha a tüszők* illetve a verejtékmirigyvezetékek elváltozásai a bántalom képében a legjellemzőbbek is, primaer jelenségeknek mégis az irha elváltozásait tarthatjuk. Oka teljesen ismeretlen s ma is igazat kell adnunk Kaposinak» ki a betegséget «rejtélyesének nevezte. Tény, hogy Hebra első 14 esete közül (melyek közt azonban ma az erythrodermák csoportjába sorolt kórképek is vannak!) 13 gümősödés következtében pusztult el & már Poór I. egyik (1875) esetében is a boncolás (Scheuthauer) a belső szervek tuberculosisát találta. A gümősödésnek szövődése feltűnő, gyakori s a betegségnél a nyirokmirigyek duzzanata nem egyszer tapasztalható, ami Milian-1 positiv tuberkulin reactiót adó esete alapján Jadassohn, Lewandowsky erélyes ellenmondása mellett azon %
