Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr szöveti szerkezete
42 A papillákban tetemesen ritkulnak, de inkább függőleges irányúak, míg közvetlenül a hám alatt ismét harántul futnak s számos egymással anastomizáló ágacskára oszlanak (subepitheliális rugalmas hálózat). A fix kötőszöveti sejtek között elvétve egy-egy hizlalt sejt (Mastzelle Ehrlich) foglal helyet. Ezek kerek, orsó vagy polygonális, esetleg szabálytalan alakú, nyúlványokkal ellátott, többnyire az erek körzetében észlelhető sejtek. Hsematoxylin vagy karminfestéssel a fix kötőszöveti sejtektől nem külömböztethetőek meg, viszont polychrom methylen festékkel jellemző sejtalakzatokat mutatnak (élénkpiros protoplasma szemcsék, kék mag). A sötétebb bőrű-egyének és emberfajok bőrében a már említett csirarétegen kívül az irha is tartalmaz festéket. E festék kétféle, ú. m. 1. a vastartalmú haemosiderin, mely a sejteken kívül a kötőszöveti résekben rögök alakjában vagy leukocytáktól bekebelezve, e sejtek testében, fényt törő, barnássárga szemcsék alakjában található, 2. a melanotikus festék bizonyos a fix kötőszöveti sejtekben (Ehrmann szerint e sejtekhez csupán hasonló, de azoknál nagyobb) orsó- vagy szabálytalan alakú, durva nyúlványokkal ellátott, kerek vagy hosz- szúkás magvú, ú. n. chromatophor sejtekben (= melanoblast Ehrmann). A chromatophorok rendes körülmények között csupán a szemölcsös rétegben, illetve a hámlécek mentén láthatók, előszeretettel az erek környezetében. Négerek bőrében e rétegben szembeötlő hálózatot alkotnak azáltal, hogy nyúlványaik egymásba fonódnak. Ehrmann szerinte sejtek nyúlványaik segélyével amoebaszerű mozgásra képesek. Meirowsky szerint a hám és az irha festékanyaga egymástól teljesen eltérő folyamatok eredménye. A hám festékje a hámsejtek magállományából, az irháé a fény hatása alatt a kötőszövet réseiben szabadon képződik a kivándorolt vérfestékből s a fix kötőszöveti sejtek azt csupán másodlagosan veszik fel állományukba vagy az irhának oly sejtjeiben képződik, melyek már előzőén hsemo- globint vettek fel magukba. E folyamatot azonban nem szabad akként értelmeznünk, mintha a vérből a festék már mint olyan választódnék ki s a sejtek azt phagocytosis útján egyszerűen magukba kebelezik, hanem oly módon, hogy a vérből bizonyos oly anyagok származnak, melyekből azután bischemiai úton festékanyag termelődik. III. A bőr járulékos képletei. Sima izmokat a bőrben mindenütt találunk, főképen a szőrtüszők felé irányulva (musculi arrectores pilorum). Harántcsíkolt izmok a bőrrel csupán a platysma myoides- ben, valamint az arcon lépnek közvetlen összeköttetésbe, A bőr erei és pedig a verő- és a gyűjtőerek egyaránt a bőralatti kötőszövetben a bőr felszínével párvonalosan vannak elhelyezve. Egymással sokszorosan anastomizálnak (plexus arteriosus et venosus subcutanea). E harántirányú értörzsekből merőlegesen vagy ferdén újabb ágak indulnak ki, melyek a kötőszöveti gerendázat között emelkednek fölfelé s egyfelől ellátják a szőrtüszőket, a verejték- mirigy gomolyagokat, másfelől külön ágak az irhát átszelve s a recés rétegben ismét haránt irányt véve az, ú. n. subpapillaris érhálózatot alkotják. Ez utóbbiból ismét merőleges ágak vonulnak a faggyúmirigyekhez, a verejtékvezetékekhez, a tüszők izmaihoz (m. arrectores pilorum) s végre sok helyen dugóhúzószerűen csavarodott
