Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Ismeretlen oki tényezőktől előidézett, részben fajlagos természegű gyulladások
410 talpon olykor már igen korán oly elszarúsodott tömegek képződnek, hogy a daeteg kénytelen ujjait félig behajtva tartani. Sajátos képet mutat az arcbőr pityriasisa, hol az elváltozás kedvenc helye a centrális részeken azaz a száj és az orr környezetében van, de ellepheti az egész arcot is. Olykor gipszszerű vastag, fehér pikkelyek borítják itt a gócot, máskor téglavörös vagy narancsszínű, finoman hámló szinte egynemű, kissé elevált, az ép bőrtől élesen elhatárolt gócokat látunk, melyeken egyes göbök ki sem vehetők s a kórhatározás csupán a testfelület egyéb tájékain jelenlevő elváltozásokból állapítható meg. A bántalom általánosodásánál — mely kórképnek a pityriasis rubra pilanis-hoz való tartozása még több oldalról vitatott (= lichen ruber acuminatus generalisatus Kaposi) — a gócok közötti bőr- részlet is kivörösödik, beszűrődik, nagy területeken lemezes — a psoriasiséhoz hasonlatos hámlást mutathat. A beteg egész testének bőrfelülete — a capite ad calcem — meg lehet támadva s az egyén a súlyos beteg benyomását kelti.1 Az egész testfelület kivörösödött, beszüremkedett, lemezes pikkelyekkel vagy gipszrétegszerű hámfelrakó- dásokkal borított, azonban helyenkint az eredeti kihegyezett vagy konikus göbök, szívós, apró szarúcsapjaikkal rendszerint felismerhetők s épúgy a bőrduzzadásban részt nem vevő természetes barázdáknak megfelelő be- húzódások. Élesen szembeötlenek a hajas fejbőrön a fehér pikkelyek vagy vastag szarúfelrakódások. A haj ritkul, az ép hajszálakat pehely- szőr helyettesítheti, azonban ritkán hullik ki egészen. A szemöldökök hasonló fehér pikkely tömegekből lehetnek ellepve. Az arc a duzzadás következtében merev kifejezést ölt, az alsó szemhéjak kifordulnak (ektropium), a száj, s az elkerülhetetlen izommozgások következtében különösen a szájzúg táján mély berepedések keletkeznek, amilyeneket különben egyes Ízületek (könyök, térd stb.) fölött ugyancsak észlelhetünk. A tenyéren és a talpon a szarúanyag felszaporodása diffus, callosus, berepedezett tömegek képződésére szolgáltat alkalmat. Az ujjpercek háti felületén a göbökből összetett gócokon néha feltűnően jellemzetes módon a feketés vagy' piszkosbarna szarúcsapok tömege látható. A körmök fényüket vesztik, letöredeznek, rovátkoltak vagy egyenetlen felszínűek. A nyálhártyákra a bántalom nem terjed át (csupán Nielsen ír le egy esetet, ahol a száj üreg nyálhártyája is meg lett volna támadva!). A testfelületnek leírt súlyos elváltozásaival kapcsolatosan a szervezet közállapota természetesen ugyancsak szenved. Hőemelkedések, hidegrázás, minden mozdulat fájdalmas volta, álmatlanság, étvágytalanság, emésztési zavarok, később lesoványodás, elerőtlenedés s a marasmus tünetei között beállhat az exitus is. Kétségkívül e szomorú lefolyás nemcsak hogy nem minden egyes esetre szól, sőt igen ritkák az imént vázolt súlyos tünetekkel járók, de ez utóbbiak között nagyobb számmal — sokkal nagyobbal, mint azt eredetileg Kaposi gondolta — vannak a gyógyuló esetek is. Természetesen a nem általánosodott, hanem a bőrön az egyes testtájakra szorítkozó, vagy elszórt gócokkal megtámadott1, tökéletesen ki nem fejlődött («cass frustes») esetek még jobbindulatúalc, sőt veszélytelenek, ámbár ilyenkor is igen lassú, idősült jellegű a betegség 1 1 Ily esetek szerepeltek Hebra halálos végződésű liehen ruber-jei között (egyéb akkor még kellően meg nem határozott cryihrodcrmá-ken kívül) s ilyenekről dolgozta ki Kaposi a lichen ruber acuminalus kórképét.
