Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr szöveti szerkezete
41 harántul egymásra torlódott teljesen elszarusodott, felül lemezszerűén ellapult, sejthatárokat nem mutató, sejtmagot normálisan nem vagy csupán elvétve, deformált állapotban tartalmazó, szívósan összefüggő, sok helyen hullámzatosan elrendeződő szaruanyagból (keratin) áll. A hámréteg sejtjei • között levő résekben arannyal prseparált készítményeken elágazódó képződmények, az ú. n. Langerhaus-féle sejtek láthatók. E sejtek jelentősége ezidőszerint még vitás (ideganyag? festék? vándorsejt ?). A hámréteg tehát a csírasejtek oszlása révén szaporodik sejtelemekben s e sejteket az újabb hasonló képződmények egyre feljebb, a bőr felszíne felé préselik, miközben alakjukat változtatják, ellapulnak, tartalmuk átalakul, magjuk fokozatosan a szétesés közbenső termékeivé keratohyalin szemcsékké, majd egynemű eleidin anyaggá esik szét (Kromayer szerint a protoplasma rostok is hasonló átalakuláson mennek keresztül), végre teljesen elszarúsodnak, a sejthatárok megszűntével, a protoplasma és a mag eltűnésével, mint apró górcsői pikkelyek válnak le a bőr felszínéről (elszarúsodás, keratinisatio). II. A kötőszöveti réteg (cutis) felülről lefelé az alábbi részekből tevődik össze: 1. az irha (corium), mely a) a szemölcsös- és b) a recés részből vagy rétegből (pars papillaris et reticularis corii) áll és 2. a bőralatti kötőszövetből (subcutis, hypoderma). A kötőszöveti részben találnak elhelyeződést a bőr járulékos képletei, t. i. a hajós szőrtüszők, faggyú- és verejtékmirigyek, vérerek, idegvégződések és fonalak, sima izomsejtek. A kötőszöveti rétegek szerkezete felette eltér egymástól, azonban lényegében többé-kevésbbé azonos elemekből tevődik össze olyképen, hogy az alakelemeknek egymáshoz való aránya, viszonya, sűrűsége rétegenként más és más. Az irha (corium) szemölcsös rétegének felső határát apró (átlag 0’034—(fill mm, a tenyéren és a talpon nagyobb 0’225 mm) legömbölyített kiemelkedések alkotják, hullámszerűen váltakozva a közéjük furakodó hámlécekkel. E kiemelkedések a bőr szemölcsök (papillai, corpus papillare). Az irhában túlnyomó a rostos kötőszövet, melyek nyalábok (kollagén nyalábok) alakjában egymást sokszorosan keresztezik s vázat, gerendázatot alkotnak. A kollagén rostokból álló a bőr felszínéhez ferdén elhelyezett nyalábok az irha mélyében durvák s igen sűrű recézetet (recés rész, pars reticulare) alkotva szorulnak egymáshoz, holott feljebb, a szemölcs rétegben, a papillakban összeálíásuk összehasonlíthatatlanul lazább. Ama testtájakon, ahol a bőr alapjára különösen rögzített (pl. tenyér), a kollagén nyalábok majdnem függélyes helyzetben vannak, holott a szemölcs rétegben a rostok a bőr felszínével szinte párvonalasan futnak. A recés részben a rostanyag között láthatók a fix kötőszöveti sejtek, a rostos kötőszövetnek anyaanyaga (matrix). A fix kötőszöveti sejték orsó- vagy szabálytalan alakú nyúlványokkal, ovális, basikus anilinnal élénken festődő magállománnyal s finoman szemcsézett protoplasmával ellátott képletek, melyeket egymástól rostok választanak el. A fix kötőszöveti sejtek a tőlük termelt sejtközötti rostanyag nyalábjaival, többnyire párvonalasan vannak elhelyezve. A kollagén nyalábokat követik, azokat sokszorosan körülölelve, a durva kollagennal szemben karcsú rostok, a rugalmas rostok. Ezek a recés részben még aránylag vaskosabbak, azonban minél feljebb jutnak, az elágazódás folytán annál karcsúbb fonalakat alkotnak.
