Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Fajlagos, de ismeretlen fertőzésektől keletkező idősült sarjadzási daganatok (granulomak)
383 szakában a spontán visszafejlődésre hajlamosak és képesek, valamint az áttételek ritkasága illetve hiánya egyaránt ellene szólnak az utóbbi elméletnek, Vidal és Brocq a leukaemia és a sarkoma közé helyezik a bánt álmát. Ma legtöbb híve annak a felfogásnak (Géber Ede, Auspitz, Ziegler, Ledermann, Rindfleisch) van, mely a betegséget ismeretlen fertőzésen alapuló idősült sarjadzási daganatnak vallja. A mykosis fungoidest elsőízben Alibert (1812, 1822, 1832) ismertette s tőle származik elnevezése is. Utána Bazin (1852.) írta le részletesen a betegség klinikáját. Alibertnél határozottabban elkülöníti azt a syphilis és a ráktól. Oka gyanánt bizonyos «diathése fongoide»-ot vesz fel. Hardy a lichenoid elváltozásokat hangsúlyozta («liehen hypertrophicus»). Köbner (1864) Párisból Buzin és Hardy esetét ismertetve, hívja fel reá a német dermatologusok figyelmét. 1869-ben Ranvier közli szöveti vizsgálatait (reticularis szövet és lymphoid sejtek) majd Gillot (1868), Demange, Landouzy, Debove, Galliard, Olaszországból pedig De Amicis, Tanturri szolgáltatnak adatokat a betegség ismeretéhez s a betegséget mindannyian a nyirokrendszerrel hozzák oki összefüggésbe (lympha- denie, diathése lymphatique [Demange]), míg német és angol szerzők tekintélyes csoportja (Hyde, Heitzmann, Kaposi, Funk, Rosin stb.) a sarkoma-khoz sorolja, H. Hebra és Géber Ede (1878) ellenben, mint fajlagos, bár ismeretlen eredetű gyulladásos daganatot fogják fel, mely felfogásuk nagyjában már a geranuloma ama mai fogalmának, melyen Auspitz, Neisser, Hallopeau, Török s mások állnak, leginkább felel meg. Vidal és Brocq (1883) ismertetik a mykosis fungoides d’embléenak nevezett csonkult változatát, Besnier és Hallopeau (1892) pedig a prsemykosis-os szak erythroderma-ban való nyilvánulására hívják fel a figyelmet. A betegség histologiai ismertetése körül Kübel Paltauf, Phi- lippson, Marschalko, Unna, Justi, Jadassohn, Leredde, Hallopeau, Jeanselme stb. szereztek érdemeket Wolters (1899.) monographiája az egész tárgyat részletesen dolgozza fel. Gyógyítás. A mykosis fungoides-szel szemben ezidőszerint a thera- pia még teljesen tehetetlenül áll, ámbár a betegség természetében rejlő látszólagos javulások, egyes elváltozásoknak részleges, sőt teljes visszafejlődése olykor a gyógyulás reményét keltik. A kezelés tisztán symptomás. Radiotherapiával (röntgenezés) kombináltan emelkedő adagolásban történő prolongált arsénmedicatiora a viszketés enyhülhet s a tumorok egy része is felszívódhatik, noha a recidivák alig maradnak el. Darier kénesős injectiók után látott javulást. Mások az egyes tumoroknak pyrogalluskenőccsel való kezelését ajánlják. A granuloma annulare. A granuloma annulare1 ritka és jellemző megjelenésű bőrelváltozás, melyet az esetek túlnyomó részében a kézháton vagy az ujjak feszítő felületén, ritkábban a testfelület egyéb tájékain észleltek. Az elváltozások gombostűfejnyi szürke, kerek, félgömbalakban elődomborodó göbökkel kezdődnek, melyek rövidebb-hosszabb idő alatt, néha rohamosan borsó-koronányi vagy még nagyobb kiterjedésű lapos gó- 1 1 A granuloma annulare elnevezés Crockertől (1902) ered s Graham Little {1909) ki az addig megjelent eseteket monográfiában feldolgozta s a kórképet kidomborította, ugyanazt az elnevezést használja. Kevésbé használt syn. : erythema elevatum et diutinum (Crocker 1894), ringed eruption (C. Fox 1895), eruption circinée chronique de la main (Dubreuilh 1895), lichen annularis (Galloway 1899), tumores benigni sarcoidei cutis (Raschy Gregersen 1903), erythemato-scleroses circinées du dos de mains (Audry 1904), neoplasie nodu- laire et circiné des extremités (Brocq 1904), scleroses circinés des doigts (Audry 1905), akanthoma annulare (Leslie Roberts 1908), celluloma annulare (Pernetj.
