Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Fajlagos, de ismeretlen fertőzésektől keletkező idősült sarjadzási daganatok (granulomak)
384 cokká fejlődnek. Az elváltozás élesen határolt, s mint merev, de a keloid merevségét el nem érő, fehéres vagy elefántcsontszínű, alapja felett mozgatható képlet ékelődik a szomszédos ép bőrbe, szélén olykor keskeny élénkpiros sávot mutatva. A képlet felülete síma, olykor néhány tátongó vagy eldugult pontot (verejtékmirigy szájadék) mutatva. Az egyes elváltozások széleiken növekedve vagy nagyobb gócokat alkotnak vagy közepükön besüppedve és visszafejlődve gyűrű - alakú elrendeződést vesznek fel. Máskor a gyűrűalak képződése akként történik, hogy a körülbelül borsónyi göbök egymás mellé sorakoznak, összeolvadnak s ekkor fehéres sáncként övezik a centrális ép részletet. A bántalom, akár rohamosan, akár vontatottan fejlődött is ki az elváltozás, idősült lefolyású (Dawson egy eseténél hét éven át tartott), de olykor spontán felszívódik (Brocq, Sequeira, Jadassohn). Az ifjúkorban gyakoribb, mint felnőtteknél. Szöveti képében Arndt (1911) vizsgálatai szerint már kis nagyítás mellett is az irha középső rétegében elég élesen határolt új képződés látható. A hám épnek mondható. A neoplasma sávok, részben csoportokban elrendeződött alakelemekből s a felszaporodott sejtelemektől legyezőalakban széttólt eredeti kollagennyalábokból áll. Erősebb nagyítással kivehető, hogy a sejtfelhalmozódásban kétféle sejtalakulat vesz részt ú. m. kerek, hosszúkás vagy orsóalakú, egymással nyúlványokkal összekötött, egy, ritkábban két, olykor három, sőt négy rendszertelenül elhelyezett maggal ellátott, protoplasmában dús, mitosisokat is mutató sejtek (fibroblast illetve epithelioidsejtek), másfelől a neoplasma széli részeiben a felszaporodott kötőszöveti sejtekkel vegyesen észlelhető kisebb térfogatú, kerek, protoplasmával alig bíró, vagy kerek, sejtoszlásokat mutató sejtek (Jymphocyták). Ugyancsak a széleken néhány hizlalt sejt s szórványosan néhány lebenyzettmagvú leukocyta látható, de a plasma- vagy a Lamghans-ié\e óriássejtek tökéletesen hiányoznak. Az elváltozás középrészén a neoplasmát tagoló kötőszöveti válaszfalak közt egyre több hyalin elfajulást mutató sávot találunk, lemeztelenített, zsugorodott sejtmagok, chromatin törmelékek és leukocyták társaságában. A rugalmas rostok a középen elpusztultak, a széleken ritkultak. A széli részeken számos újonnan képződött vérér látható. Elkülönítő kórhatározás a lupus erythematodes, liehen planus s a kelőiddel szemben válhatik szükségessé. A granuloma annulare-nál azonban a lupus e.-t jellemző hámelváltozások (follicularis hyperkeratosis) s a nagyfokú és jellegző sorvadás hiányzik. A lichen planus, melynek gyűrűalakban elrendeződött képleteit több ízben tévesztették össze a gran. annulare-vel, felületesebb, színében is eltér az utóbbitól s azonkívül gyakori a nyálhártyán való nyilvánulása, ami a granuloma annulare-nél soha sincs jelen. A keloid összeállása sokkal keményebb, szinte porcra emlékeztet s a leírt gyűrűalakú elrendeződése hiányzik. A prognosis általában kedvező, ámbár a restitutio ad integrum-ra nézve kétes. Mint több bőrbántalomnál, úgy ennél is az elváltozás rohamos spontán visszafejlődését észlelték közbejövő lázas betegségek után. Oka teljesen ismeretlen. Megjelenése, szöveti képe és fejlődése azonban a granulomák csoportjába utalja, úgy hogy felette valószínűnek kell tartanunk, hogy végső oka valamely idősült fertőzésben kereshető. Hogy azután ez az idősült fertőzés a tuberculosis-e, amint többen (Graham Little, Brocq) gyanítják, arra nézve eddig bizonyítékokkal nem rendelkezünk s aminek más szerzők (Arndt, Lewandowsky) határozottan ellent is mondanak. Az az észlelés, hogy a betegek többnyire
