Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)

Részletes dermatologia - Fajlagos fertőzések következtében keletkezett bőrbántalmak - Növényi szervezetektől előidézettek

341

E két, a hajas fejbőr betegségét okozó mikrosporon változaton kívül ismerünk oly törzseket, melyek voltaképpen az állatra patho- genek, azonban emberre átvitetve, ott is kóros lsesiókat okozhatnak, főleg a szőrtelen testrészeken. Ezek a mikrosporon equinum (Bodin), — canis (Bodin), — fulvum, — villosum.

A mikrosporont a «porrigo decalvans» esetében a nagynevű Gruby Dávid fedezte fel Párisban a múlt század negyvenes éveiben s azt Audouin természettudós iránt való tisztelete jeléül róla nevezte el. Ámbár Gruby a gombafaj tökéletes és pontos ismertetését adta, felfedezése mégis feledésbe merült, míg Sabouraud (1892) újra reá irányozta a figyelmet s megerősítve eredményeit, Gruby felfedezői érdemeit elismerte és elismertette. Sabouraud-n kívül elsősorban Adamson, Colcott Fox, Blaxall és Bodin járultak eredményes kutatásaikkal a bántalom klinikai és parasitologiai ismertetéséhez.

Gyógyítása egyezik a trichophytiasis capillitii-ről elmondottakkal (1. 336. 1.).

A faims. Lépuar.

A favus, a favusgomba, azaz az achorion Schönleinii-vel történt közvetlen fertőzés következtében kifejlődő bőrbetegség.

Az elváltozás előszeretettel a hajas fejbőrön fejlődik ki, hol az egyes hajszálak körül eleinte pustula-ra emlékeztető gombostűfej-, majd később, 2—3 hét alatt, borsó-, sőt fokozatosan fillérnagyságúra növekedő, éles határú, szívósan tapadó, közepén tányérszerűen bemé- lyedő, szélein a bőr felszínétől elemelkedő — tehát homorú —- jellemzően kénsárga színű, szilárd összeállású, pajzsszerű korongot alkot, melyet scutulum-nnk nevezünk. Lapos kutatóval e scutulumot elemelve, az csupán a képletet átfúró hajszál mentén húzható le s ilyenkor látható, hogy alsó felszínén domború (konvex) felületet mutat, tehát a bőr szarurétegébe mélyedt. A leválasztás helyén bővérű, élénkvörös, kissé nedvező a bőr. A scutulumok eleinte szétszórtak (favus disper- sus), később perifériás terjedésükkel egymással nagyobb területen összefolynak (favus confertus) és sajátos egérszagot terjesztenek. A bántalom a hajas fejbőrt teljes egészében ritkán lepi el, itt-ott rendesen ép szigeteket hagy és jellemző tulajdonsága, hogy a hajzat szegélye, egy 2—3 cm-nyi hajsáv az egész fejbőrt körülövezve mindég épen marad. A scutulumok összefolyása után, a lsesio felső rétegei fokozatosan kiszáradnak, durvább homokszerü törmelékekké morzsolódnak s kénsárga színük helyett szürkés árnyalatot öltenek. Az achorionhatás alatt gyulladásos exsudatio is keletkezhetik, mely ned- vezést, hólyagocskaképződést és secundser pyogen fertőzés társulása esetén pustulákat s pörköket is idéz elő. A gyulladásos jelenségek azonban mindég alárendelt jelentőségűek maradnak a kórképben. A hajas fejbőrre szorítkozó favustömegek minden jellegzetességük mellett olykor az ekzema impetiginosum beszáradt pörkjeivel tévesztetnek össze. Gyakorlati fogás a különbség megtételére: a scutulum chloroformos vatta alatt elfehéredik, holott a pörk sárga marad.

Jóval ritkább a betegségnek egyéb testtájakon (favus corporis) való jelentkezése. Gyakoriság szerint a szemöldökön, a végtagokon, a törzsön mutatkozik, de észlelték kivételesen a köldökön (Bemak) s a makkon is (Hebra, Lebert). A bántalom e* szőrtelen testtájakon is scutulum-okat alkot. Ott, ahol a szétesett gombatömegek le nem válnak vagy el nem távolíttatnak, magasra felhalmozódhatnak. Hel-