Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
A dermatologia történetének vázlata
24 (1857—61) bebizonyította, hogy a külömböző erjedéseket külömböző, tehát fajlagos mikrobák s csakis azok idézik elő s megcáfolta Hallier és Leninire-nek azt a feltevését, hogy az erjedési folyamatokat nem fajtájukban külömböző szervezetek okoznák s ugyanaz a szervezet a talaj minősége szerint külömböző bomlást idézhetne elő. Miután már három évtizeddel előbb, az ötvenes években az anthrax-ban elhullott állatok vérében bizonyos pálcikaalakú képleteket mutattak ki. melyeket azonban a betegség termékének tartottak, a genialis Koch Róbert halhatatlan érdeme, hogy bebizonyította, hogy e képletek nem okozatai, hanem okozói a betegségnek. A nyolcvanas évek küszöbén a tuberculosisnál sikerült Koch Róbert-nek a Henle-töl megkívánt három logikai követelményt teljesítenie, midőn a kórokozó mikroorganismusnak a betegség produktumaiban való állandó jelenlétét bebizonyította, azokból tisztán kitenyésztette s e tiszta tenyészetből ojtott organismusoknál fajlagos betegséget idézett elő. Tehát amint a francia Pasteur az erjedésekre vonatkozólag korszakalkotó kísérletsorozataival bizonyította be, hogy azok különféle nemeit más és más fajta baktérium és csakis az okozza, -— német tudóstársa Koch kimutatta a fertőző betegségekről, hogy minden egyes fertőző bántalmat és csakis azt a betegséget egy bizonyos kórokozó mikroorganismus idéz elő (specificitas tana). Csak természetes, hogy e korszakalkotó felfedezések kihatottak a derma- tologiára is s a dermatologia épülete sem maradhatott az, aminek azt Hcbra újjáépítette. A Pasteur-Koch-féle irány, mint az orvostudományok minden egyes ágában, itt is forradalmi átalakulásokat hozott létre. Példaképen csak a lupust hozom fel. E megbetegedést Hebraék önálló, idiopathias bőrbetegségnek tartották s a hazánkban a Hebra iskolájához tartozó Schwimmer prof. 1874-ben megjelent «Bőrkórtam-ában is még azt írja róla, hogy «valóságos oki összefüggést a bőrfarkas (lupus vulgaris) és görvély között nem állíthatunk fel», holott ugyancsak hazánkban Poór Imre prof. már 1861-ben1 az Orvos Egyesületben, majd 1864-ben egy önálló munkában2 határozottan tagadta annak idiopathias voltát s azt a scrophulosis — melynek a tuberculosis-sál való azonosságát már 1861-ben sejti — bőrön való megnyilvánulásának vallja. 1882-ben, midőn Koch felfedezi a tuberculosis bacillusában annak specifikus kórokozóját, az addig serophulosisnak nevezett s máris mint azonos ok által feltételezett betegségek egymással a gumókor, tuberculosis fogalma alatt megdönthetetlenül oki összefüggésbe hozatnak s midőn ugyancsak maga Koch a lupusban állandóan kimutatja a tbc. bacillusát, abból tisztán kitenyészti s e tenyészetből állatokra sikeres ojtásokat végez, oly eredménnyel, melyek miben sem külömböznek más tbe-s termékekből vett ojtá- soktól. — tisztán és minden kétségen felül áll a lupus gümős természete —- amit Lugol, Rilliet, Virchow, Rindfleisch s velük hazánkban Poór I. (1861) már előzőén sejtettek, illetve hypothesis útján állítottak. Amit az anatómiai gondolkozás nem bírt igazolni s legjelesebbjeit is hypothesisre szorította — azt bebizonyította a bakteriológia. De még a bakteriológia sem volt képes az setiologiát még a fertőző betegségekre nézve sem teljesen megoldani. A meglepő morphologiai sikerek, melyeket Koch és munkatársai a tudományba bevezetett módszereik segítségével elértek, kezdetben arra az egyoldalú felfogásra vezették a kutatókat, hogy a kórokozó mikroorganismus viselkedése mellett a befogadó makroorganismust számba sem vették. «A baktérium volt minden, a szervezet semmi», — mint Pertik találóan mondja (a bakteriológia ontológiai korszaka). Pedig a szervezet nem «corpus iners» s a fertőző betegségeknél sem egyedül a mikroba az «unicum ágens». Evek sorának fáradságos munkája kellett ahhoz, míg kiderült, hogy a fertőző betegség létrejöttéhez nemcsak a kórokozó jelenléte szükséges okvetlenül, sőt a kórokozó jelenléte egymagában nem okoz betegséget s hogy az létrejöjjön, ahhoz épen oly elengedhetetlen feltételek a befogadó szervezetnek a pathogen mikroba befogadására ideiglenesen vagy állandóan alkalmas állapota, mivel a fertőzött szervezet különböző érzékenységi állapotban lehet egy és ugyanazon erősségű pathogen vírussal szemben s azonkívül bizonyos olv külső körülmények fennforgása, melyek mindkét szervezetet befolyásolják. Épúgy, mint bármely kémiai reakció létrehozásához nem elég a két egymásra ható anyag, hanem egyéb befolyások, mint a hőmérsék, concentratio, affinitás stb. bizonyos foka is szükségeltetnek, épúgy ahhoz, hogy a fertőzés biológiai folyamata létrejöjjön, a 1 2 1 Budapesti kir. Orvos Egyesület 1861. máj. 4. ülésén. L. «Gyógyászat» 1861. 438. lap, valamint 495. 1. 2 A bőrfarkas (lupus) oki viszonya a görvélyhez (scrophulosis) «Gyógyászat» 1864.
