Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - Az ekzemás bőrgyulladások
191 / s nem nagy kiterjedésű elváltozásoknál kényelmesebb, tisztább, de drágább a változatos concentratióban előállított tapaszokkal (gutta- plast Unna-Beiersdorff 1. 113. 1.) való kezelés. A kátrány kiterjedt testrészeken való tartósabb alkalmazásánál az intoxicatio elkerülése végett nagy óvatosságot (vizeletvizsgálat) ajánlunk. Rendelés. Rp. Ölei cadini v. Ölei rusci 10,0 Zinci oxyd. Amvli la 25,0 Vaselini ad 100,0 M. f. pasta. D. S. Erősebb kátrányos cinkpaszta. Rp. 01. cadini 25,0 Aether suit. Spir. vini 11 35,0 Ol. lavendul. 2,0 M. D. S. Kátrányspray. Rp. Picis liqu. Saponis virid. Spiritus 11 20,0 M. D. S. Bedörzsölésre (Hebra.) Mérsékelt beszűrődéseknél először a pikkelyek eltávolítására törekszünk, pl. 5—10% salicyl-diachylonkenőcscsel, esetleg kátrány vagy sapo kalinus hozzátételeivel. Régi, torpid, különösen a tenyéren és talpon körülírtan észlelhető ekzemáknál nem egyszer a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt a felrakodások felpuhítása, macerálása válik szükségessé. E puhítás történhetik 'párakötések (1. 117.1.), prolongált meleg fürdők, sapo kalinus, 10—30°/0 kálilúg két-három Ízben való erélyes bedörzsölése vagy 5—10°/0 pyrogallus-tapasz rövid időn át való alkalmazása révén. Lágyító kenőcsök: Rp. Adipis lanae 5,0 Vaselini 10,0 Solut. calcii chlorat. 20,0 Ol. lithanthracis 5,0 (esetleg hozzátehető acidi pvrogallici 1,0—2,0) M. D. S. Rp. Acidi pyrogallici 2,5—5,0 Vaselini ad 50,0 M. D. S. Rp. Ung. diachyli Hebra 50,0 Acidi salicyl. 5.0 M. D. S. Idősült, makacs eseteknél olykor röntgenezés enyhébb (x 4—1/2 ED.) adagolásban kiváló és gyors eredményre vezet.. Az ekzemás betegek belső gyógyítását a Hebra-iskola teljesen elhanyagolta s fölöslegesnek tartotta. Viszont a francia iskola mindenkor súlyt helyezett reá* Amennyiben exogen ingerekből kiváltott dermatitis arteficialis forog szóban, természetesen merőben fölösleges is a belső kezelés, azonban a «diathesises ekzemák»-nál Besnier ama nézetét osztjuk, hogy az «akkor is hasznos, ha nem feltétlenül szükséges. Sokszor nélkülözhetetlen, elsőrangú fontosságú, a helyi kezelést jelentőségben felülmúló. A therapia sohase legyen azonban absolut változatlan, banális, hanem egyénesítő az ekzema és az ekzemás beteg szerint». Nyilvánvaló, hogy oly komplex természetű betegségnél, mint az ekzema alig lesz módunkban specifikus kezelést alkalmazni s a legtöbb esetben inkább az anyagcsere megmásításának tulajdonítjuk a sikert. A belső kezelést azonban mindenkor coordináljuk az elváltozás állapotának megfelelő helybeli külső kezeléssel.
