Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - A gyógyszeres kiütések. Exanthemata venenata
192 Belső therapia alatt nem értjük kizáróan a gyógyszeres kezelést. A diaeta fontosságára utal az a tapasztalás, hogy a csecsemőkori, különösen makacs ekzemák nem egyszer a táplálkozás módjának egyszerű megváltoztatására rohamosan és véglegesen gyógyulnak s a cukorbetegek kínzó elváltozásai, a diabeteses diseta bevezetésére. Máskor a többé-kevésbé szigorú tejkúra, a túlzsíros nehezen emészthető tápanyagok mérséklése szolgáltat jó eredményt. Régi ekzematogen anyagcserezavarok, amint észleltük (Poor F. 1913) nem egyszer bámulatosan gyorsan szűnnek meg s bekövetkezik a minden egyéb kezeléssel dacoló ekzema gyógyulása nagyobb mennyiségű physiologiai konyhasóoldatnak ismételt gyűjtőeres bevitelére (1. 134.1.). Máskor prolongált keserű víz-, karlsbadi ivókúrák bizonyulnak jó hatásúnak. Ismét más eseteknél gyors és különösen szép eredményt láttunk a chinintöl. Sokan az; arsént dicsérik cseppek vagy ázsiai pilulák alakjában (1. 130. 1.) adagolva, mi azonban a chinintől jobb eredményt vélünk látni. Természetesen ansemiás egyéneknél mint vérképző s evvel a szervezet resistentiáját fokozó szereket arsént, vasat stb. ekzemás betegeinknél sem hanyagoljuk el. Makacs, recidiváló ekzemáknál nem egyszer a gyomorváladék rendellenességeit észleltük. Spiethoff gyermekkori ekzemáknál 52 %-ban talált kimutatható eltérést a gyomor részéről (39 % hyper-, 13 % hypoaciditas), osztályomon pedig Waller eddig 27 ekzemaeset közül 22-nél hyperchlórhydriát és hyperaciditast mutatott ki. Ilyenkor a megfelelő gyomorkezelés mellett az egyéb szerelésekkel dacoló bőrbántalom gyógyulása is bekövetkezett. A gyógyszeres kiütések. Exanthemata venenata. Ismeretes, hogy a szervezetben a fertőző anyagok termékei (endo- toxinok) s számos egyéb, kóros állapotban képződő kémiai összetétel (ursemianál, diabetesnél, vesebántalmaknál stb.) a keringés útján a bőrbe jutva, ott a legkülömbözőbb sokszor banális (leggyakrabban az erythema polymorph képe alatt lefolyó) megjelenésű morpho- logiai elváltozásokat okoz. De nemcsak kóros termékek, hanem a gyomor-bélcsatornán át vagy parenteralis úton orvosságok gyanánt a szervezetbe juttatott szervetlen kémiai összetételek, gyógyító célra alkalmazott vérsavókészítmények (serumexanthémák), idegenszerű fehérjék mellékhatásaként is jelentkeznek ilyenek. A gyógyítószerek külső alkalmazása következményeként a hatás helyén olykor keletkező irritativ bőrgyulladásokat a dermatitis arteficialis tárgyalásánál már méltattuk. A gyógyszeres kiütések előidézésénél korántsem szükséges túladagolásra gondolnunk, mivel már a medicinalis adagokban, sőt az azon alul nyutott orvosságok is idézhetnek elő lsesiókat, azonban nyilvánulásuk előfeltételének az illető szervezet tartós vagy futólagos túlérzékenységét kell feltételeznünk. Voltaképen alig van hatásos szerünk, mely egyes egyéneknél alkalomadtán bőrelváltozást ne válthatna ki. A vese utn a bőr lévén a szervezetnek a legfontosabb kiválasztó szerve, elfogadható az a magyarázat, hogy ez az oka annak, hogy a megmásító kémiai összetételek épen ebben a szervben előszeretettel
