Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - Az ekzemás bőrgyulladások
ISO közvetlenül hatott («per continuitatem» terjed), sőt az ekzema módjára a testfelületnek egészen más, a praeexistáló laesiótól távoleső részletén, ahol az eredeti exogeninger nem is hatott, megjelenik. Felette valószínűtlen az, a mint a parasitser elmélet hívei állítják, hogy a derm, arteficialisnak az eredeti eruptio helyétől távoleső kifejlődése a «virus» tovahurcolásának inoeulatiónak volna következménye vagy ez a fejlődés az idegrendszer szerepét bizonyítaná. Az idegpályák révén továbbvezetett inger gyulladást keltő" képessége több mint kétséges, kisérleti úton sem bizonyított. Részünkül valószínűbbnek tartjuk azt a feltevést, hogy az egyszer a bőrfelület valamelyik részletén excessiv ingerek hatása alatt keletkezett bőrgyulladás sensibilizálja a bőr egyéb részleteit is. Emellett szól az is, hogy az artefakt dermatitist egyszer már kiállott egyének egy részénél a bőr érzékenysége bizonyos anyagok iránt fokozódik (anaphylaxia). Pl. az az egyén, ki foglalkozásánál fogva bizonyos chémikáliákkal kénytelen állandóan foglalkozni, ily anyagoknak magasabban concentrált adagjától egyszer artefakt dermatitist kapván, a bántalom később már a normálisan ártalmatlanul elviselt alacsonyabb concentratiók hatása alatt is ismétlődik. Ez az anaphylaxiás állapot kézzelfoghatóan demonstrálja az ekzema és az artefakt bőrgyulladásnak egymáshoz való közeli vonatkozásait is. A dermatitis arteficialis oktana. Úgyszólván minden egyes olyan kémiai jellegű, rövidebb-hosszabb hatású inger, melynek hatása inten- sivebb, mint amilyent a normális bőr elviselni képes, a szöveteket ellenactióra serkenti, mely reactio rendesen a hatás energiájához és \ a szövet érzékenységéhez arányos gyulladásos jelenségekben nyilvánul. Ha az ártalom csupán enyhe reactiót vált ki, az erythema egyszerű képe jelenik meg, ha erélyesebbet, akkor az exsudatio és a hámképződés zavarait okozza. Természetesen ha az ágens hatása oly nagyfokú, hogy a szövetek biológiai működését egyenesen tönkreteszi, a reactio helyett szövetelhalás támad. Az artefakt bőrgyulladások természetesen ölső sorban azon a bőrterületen jelentkeznek, amelyet az ártalom közvetlenül megtámadott. Az erőművi (mechanikai) inger, mely a dermatitis arteficialis kórképét sokszor megelőzi, az a vakarás, melyet egészen más tényezők, leggyakrabban a dermato’zoonok (acarus scabiei, pediculus) provokálnak a viszketéssel a bőrön. Hangsúlyozzuk azonban, hogy nem valószínű, hogy a vakaródzás egymagában okozhatna a dermatitis artefi- ficialisra histologiailag is jellemző bőrgyulladásokat. Az említett ingerek után tényleg csupán fakultative észleljük az ekzematiform dermatitist, míg többnyire csupán a vakarástól okozott traumák, illetve az e traumák okozta hámfoszlásokban történt pyogen fertőzések következményeként a pyodermák változatos képét látjuk kifejlődni. Feltehető, hogy a dermatitis ekzematiform kórképét inkább a viszketés, illetve vakaródzás révén bevitt anyagok, a coccus-ok kémiai termékei váltják ki az érzékenynyé vált bőrön. A hajtetveknél természetesen a hajas fejbőr az, amely nem egyszer ijesztő képet mutat a felpattant s secundaer genyessé vált hó- lyagocskákból eredő rétegeivel és az összetapadt hajzattal. A hiányos tisztántartás miatt el nem távolított s beszáradt pörköli néha ujjnyi, sőt vastagabb réteggel borítják a fejtetőt s alattuk sokszor a tetvek óriási száma hemzseg. A genycoccusoknak tulajdonítható az ily egyé-
