Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - Az ekzemás bőrgyulladások
187 neknél rendesen nem hiányzó temporalis, occipitalis és cervicalis nyirokmirigybeszűrődések, melyek mint bab-mogyorónyi duzzanatok tapinthatók. Felületes vizsgálatnál nem egyszer előfordul, hogy éppen a mirigyduzzanattól félrevezetve scrophulosisnak, illetve «ekzema scrophulosorum»-nak diagnosztizálják a bőrbántalmat. Figyelmes vizsgálatnál azonban, ha máshol nehézségbe is ütköznék, a nyakszirten a hajzat határán rendesen megtalálható a tetű vagy legalább az egyes hajszálakra erősen odatapadó serkék. A tetvesség okozta fejbőrelváltozás néha összetéveszhető a célszerűtlen hajfestés okozta fejbőrgyulladással, azonban az utóbbi rendesen sokkal hevenyésebb folyamat mint a tetvességokozta bőrbántalom, s azonkivül nem a hajas fejbőr occipitalis részén a legkifej ezettebb, amint a fej tetvességnél látjuk. A ruhatetűk révén kiváltott inger a törzs oldalain, a háton, addig amíg a kéz elér, idézhet elő bőrgyulladásokat, a pediculus pubis pedig természetesen a testfelület szőrrel fedett felületein a lágyék, symphisis és hónaljtájban tanyázik s okoz az általa kiváltott vakaródzás és secundser genves folyamatok révén hasonló elváltozásokat. Tehát már a dermatitis helye is utal az alapbetegség parasitser tényezőjének felismerésére. Ugyancsak secundser dermatitist okozhatnak az intinsiven viszkető különböző pruritusok és a más bőrbetegségektől kiváltott vakaródzás illetve az ilyenkor történő pyococcus invázió termékei is. Azonban a dermatitis arteficialis leggyakoribb előidézői oly kémiai, főképpen az iparban használatos összetételek, melyek többnyire hosszú behatás után a dermatitiseknek sokszor hevenyés e^acer- batiókkal járó idősült alakjait idézik elő, míg a hevenyés nyilvánulás inkább a magasabb concentratióval bíró összetételeknek már rövid ideig tartó hatását követi. A berepedéses dermatitis rhagadiformis és tylotica, melyeknek lokális genesise tökéletesen egyezik az ekzema hasonló alakjaival, valódi paradigmái az ipari bőr gyulladásnak, melyet rendszerint a mosónők (lúgtól), kőművesek, bútorfényezők (fénymáztól), fényképírók (leginkább pyrogallus, valamint a menthol hatása folytán), a terpentinnel dolgozók stb. kapnak meg. Ugyancsak bőrgyulladást észleltek oly szövetek hordása után, melyek pácolásánál antimont használnak. Gyulladást gerjesztő kémiai összetételekként hathatnak bizonyos külsőleg alkalmazott gyógyítószerek, valamint a bőrre kerülő izgató pathologiai váladékok. A szerek közül a kroton- olaj { — Hebra «ekzemá»-ja) arnika, káli- és nátronlúg, zöldszappan, kéneső, chrysarobin stb., továbbá az avas zsírral vagy olajjal készült kenőcsök, az anitisepsises szerek közül a nem absolut tiszta karbol- savas készítmények vagy oldatok, jodoform, orthoform, formalin, kreolin, mesotán, továbbá a kátrány, a pyrogallussav, a kén, a resorcin, naphtol magasabb concentratiójukban stb. A salol (karból -f- salicylsav) különösen szájvizekben (Odol) alkalmazva, nem egyszer ajákgyulladást okoz. Ha kétséges, hogy melyik anyag idézte elő a bőrgyulladást, Jadassohn ajánlata szerint a bőr érzékenységét vizsgáljuk meg akként, hogy a gyanús anyagot a bőr egy apró, felhámjától fosztott területére helyezzük, gazezal és tapasszal lefödjük s 12—24 óra múlva megnézzük, hogy keletkezett-e helyén gyulladás («functionalis vizsgálat»). — Különösen jellemző kórképet váltanak ki néha a hajfestőszerek (tartalmuk rendesen ezüstnitrat, kénesősók, pyrogallol, hydrogenhyper- oxydatum; különösen izgató és káros a paraphenylendiamin annyira, hogy még az evvel az összetétellel festett prémárúk viselése is bőr-
