Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - Az urticaria
176 órákon át való fennállás után (sklerodermanál Bettmann) nyomtalanul eltűnik. Ily egyéneknek bőrére körömmel betűket írva, azok csakhamar szembeötlően mutatkoznak. Villamos izgatás, fürdők, dörzsölés ugyancsak előidézik az elváltozást, a beavatkozás irányához mért formatióban. Az urticaria factitiaban szenvedő egyénekről nem állítható, hogy az urticaria egyéb változataira is különösen hajlamosak volnának. Jk kórkép a régmúlt korok történetében a boszorkány- pörökben sokat szerepelt. Az urticaria szöveti képe nem külömbözik, akár exogen, akár pedig endogen ártalom idézte is elő. Az urticat a bőr körülírt részletén az irha mélyebb ereinek túltelt volta mellett a bőrszemölcsök vizenyője s ennek következtében ez utóbbiaknak nagyobb terjedelme, a kötőszöveti nyalábok duzzadása, a nyirokhézagok tátongása jellemzi. A papillákban fejlődött savós izzadmány az irha felső rétegében az ereket mechanikusan összenyomja s ekként lokális ischsemiát okoz, mely folyamat a lsesio klinikai képében a középponti rész elfehéredésében («u. porcellanea») fejeződik ki. Amennyiben a savó rohamos kiáramlása hólyagok képződésére (u. bullosa) vezet, ennek megfelelően sub- epithelialis, vagy epithelialis elhelyeződésű üregek láthatók, amennyiben pedig igen heves a folyamat, a vérerek körül mindenesetben elhelyeződött fragmen- tált magvú leukocytákon kívül vörösvérsejtek is nagyobb számmal jutnak az izzadmányba (u. hsemorrhagica). Török és Vas megállapították, hogy az urtica savója több fehérjét tartalmaz, mint az erőművi úton támadt banális hólyagok savója, tehát nem egyszerű transfusiós folyadék, hanem valóságos gyulladásos izzadmány. Az urticaria oktana a legváltozatosabb, de mindig kémiailag aktiv anyagok azok, melyeknek előidézésében szerepük jut. Az urticaria accidentalis tárgyalásánál már ismertettük a csalán, valamint a kiilömböző külső állati élősdiek s egyéb külső ártalmak oly szerepét, mellyel az urticaria képében nyilvánuló bőrgyulladást kívülről (exogen) a szervezetbe juttatott kémiai alkotórészeikkel, váladékaikkal előidézik. Az exogen ártalmakon kívül igen gyakran oly anyagokkal is kell számolnunk mint urticariakeltő tényezőkkel, melyek vagy egyenesen a szervezetben képződnek vagy a gyomor-bélhuzamon keresztül jutnak a szervezetbe. Philippson állatkísérleteinél közvetlen urticaria gerjesztőknek bizonyultak a bőr alá applikálva a pepton, pepsin, kadaverin, putrcscin, morphium, atropin, antipyrin, diphtheriaserum, staphylotoxin stb. Nyilvánvaló, hogy az urticaria symptomatica keletkezésénél az ok a keringésbe jutott, kellően szét nem bontott, át nem alakított a szervezethez fajidegen vagy rendes körülmények között a vérnek alkotórészét nem képező anyagokban kereshető. Ezek az anyagok a bőrbe vitetvén, ott a sejtek működését akként befolyásolják, hogy a vitális reactio az urticaria képében nyilvánul. Az emésztő szervek külöm- böző zavarainál (dyspepsia, gyomorbántalmak), előttünk közelebbről nem ismeretes körülmények fennforgása esetén a gastrointestinalis tractuson át felszivódott fehérjeanyagok egy részét időlegesen vagy állandóan, feltehetően a bélnedvek elégtelen vagy tökéletlen voltuk miatt kellőképen nem hasonítják át s azok ekkor mint urticariagerjesztő fajidegen anyagok kerülnek a véráramba (urticaria «ab ingestis»). A bélnedvek kémiai tökéletlensége az egyéniség szerint bizonyos chemikaliák átalakításánál nyilvánulván, énnek következtében az ily egyénnél rendesen bizonyos ételek, esetleg gyógyszerek alakjában bevitt kémiai anyagok nyomában keletkezik a bőrlsesio. így látjuk az urticaria megjelenését más szervezetre nézve ártalmatlan eper, osztriga, rák, bizonyos sajtfajták, sertéshús, tengeri halak, gyermekeknél tojás stb. #
