Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - Az urticaria
177 fogyasztása után, de mindig csak annál az intoleráns szervezetnél megjelenni, sőt ismétlődni (autointoxicatio). Az illető szervezetnek ez az anomáliája lehet futólagos, egyrq, ismétlődő, tartós, sőt állandó is. Ugyancsak faj idegen anyagok szerepelnek romlott ételek fogyasztása után s csupán a vérhez idegen urticariogen pathologiai származású anyagok pl. icterusnál, vesebántalmaknál. Ugyancsak urticaria- gerjesztők lehetnek a vérben a szervek korelativ működésének egyensúlyzavarainál megjelenő anyagok — hormonok — amint azt pl. a Basedow-féle tünetcsoportnál észlelhetjük s erre utal az az észlelés is, midőn az orrba therapiás célból elhelyezett pajzsmirigykégzít- ménnyel prseparált tampon alkalmazását követi a bőrön az urticaria megjelenése. Ugyancsak hormonális befolyásokkal magyarázható a ném ely egyénnél oly fiziológiai folyamatokat, mint a terhességet, a menstruációt kísérő urticariakitörések is. Úgy az exogen mint az endogen tényezőknek urticariakeltő mechanismusa akként értelmezhető, hogy az ily anyagok a bőr kémiai alkotórészeivel oly vegyi összeköttetésbe lépnek, mely ott vérbőség, sejtemigratio és savós-fibrines kiizadásban nyilvánuló gyulladásos visszahatást idéz elő. A túlérzékenység azonban bizonyos- anyagok irányában nem mindig egyforma mérvben nyilvánul még ugyanannál az egyénnél sem. Némelyik szervezet egyszer megkapván az urticariát valamely étel túlbő élvezete vagy gyógyszer nagyobb adagja után, máskor már ugyanannak az ételnek igen kicsiny, vagy a gyógyszernek a dosis medicinalist talán el sem érő adagja után is megkapja, azaz a szervezet bizonyos kémiai anyagok irányában anaphylaxiássá válik. S hogy ez az anaphylaxia egy más szervezetre vérsavóojtással át is vihető, azt Bruck állatkísérlettel is igazolta. Azonban az urticariánál bizonyos kémiai anyagok irányában való túlérzékenység nem csupán szerzett, azaz más prseexistáló anomáliák következménye lehet, hanem lehet világrahozott is. Ezt bizonyítja ama közölt esetünk is, melyben az urticaria factitia-s szoptató anya szembántalmának atropinnal való kezelése után a szoptatott csecsemő bőrén jelentkezett szabályszerű időben kétségtelenül hsematogen úton az urticaria (Poor F. 1908). Az urticaria giganteankl, mely mindig endogen, ugyanazok vagy hasonló oki tényezők szerepelhetnek, mint az urticaria symptomaticanál, csupán a reactio fokozottabb. Az urticaria jactitia setiologiájánál a szerzők, még azok is, akik egyéb urticariak hsematogen eredetét el is ismerik, úgyszólván egyértelműen megelégesznek az idegrendszer szerepének hangsúlyozásával s a bántalmat centrális eredetűnek tartják. Mi azt véljük evvel szemben, hogy e kétségtelenül bár igen gyors lefolyású, futólagos gyulladásos jelenségnél oly anyagok szerepelnek a keringésben, melyek az illető szervezetet huzamosan, sőt állandóan a latens inger állapotában tartják, sőt lehetséges, hogy ezek a keringésbe került endogen származású anyagok az idegrendszer betegségét ugyancsak okozhatják vagy legalább kiválthatják s ilyenkor a túlérzékeny bőr s az ugyancsak túlérzékeny idegrendszer egymást kölcsönösen befolyásolhatják. Az a tapasztalat, hogy az urticaria factitia hysteriásoknál, epilepsia- ban szenvedőknél, sőt elmebetegeknél (Darier szerint kb. 2O0/o-ban) feltűnő gyakran van jelen, nem szólhat a hsematogen eredet ellen. A bántalomnak feltűnő intensivitása és órákon való tartóssága skleroPoór F.: Dertnalologia. 12
