Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - Az urticaria
175 fehér centrummal bíró (urticaria porcellanea) elváltozásban, hanem az izzadmány fokozódásával nem egyszer konikus göbök alakjában domborodik ki1 vagy egyenesen hólyagképződésben1 2 nyilvánul s az utóbbi esetben néha a Duhring-féle dermatitis her péti for mistói alig külömböztethető meg. Igen intensiv reactiónál pedig a lsesio középpontjában vérzések is támadhatnak (urticaria haemorrhagica) ,3 4 * 6 mely időleges festékfoltokat hagy maga után. E foltok ugyanazokon a színváltozatokon mennek keresztül, mint az ekchymosisnál. (Megjegyezzük azonban, hogy e foltok távolról sem azonosak ama önálló betegségfolyamattal, melyet urticaria pigmentosanuk nevezünk.) Gyermekeknél leggyakrabban fogzáskor, de emésztési zavaroknál (túltápláltság, obstipatio stb.) is nyilvánuló göbképződéssel járó urticaria voltaképen az a kórkép, melyet strophuluswJk4 vagy urticaria papulosanak nevezünk. E lsesio csalánfoltok alakjában rohamszerűen vagy szakonkint jelentkezik, azonban csakhamar az urticakon, illetve azok egy részének felületén kölesnyi v. nagyobb élénkpiros beszűrő- dés (strophulus göb) fejlődik ki. A kiütés rendesen az egész testre kiterjed, leggyakrabban a felső végtagokon kezdődik, majd az alsó végtagokra s az arcra húzódik s szakonkint való jelentkezése folytán a bántalom külömböző stádiumait egy időben észlelhetjük. A tenyér és talp megbetegedése ritka (néha lencsényi savóstartalmú hólyagok Jadassohn). A bántalom hosszú időn, heteken, sőt hónapokon át el- húzódhatik s kiújulásra hajlamos. Az urticaria gigantea vagy oedema circumscriptum acutum Quincke, melyet elsőizben az említett szerző ismertetett 1882-ben, a bőrnek egyszerre vagy közvetlenül egymásután, egy vagy több, de az utóbbi esetben is mindig igen korlátolt számú körülírt részletén hirtelen megjelenő, merev, csupán bizonyos bőrrészleteken (a szempillákon) lágy (az ujjbenyomatot megtartó), közepén fehér vagy enyhén rózsaszínű, elmosódott szélein kifejezettebben rózsaszínű vizenyős duzzadása. A kiizzadás mérve szerint a duzzanat mogyoró-dió. sőt ökölnyi nagyságú s feszülő, inkább égető, mint viszkető érzést okoz. Kedvenc helyei az arc, a szem tájéka, valamint a genitáliák. A megbetegedés nem egyszer éveken át tart, eloszlása után ismét többször is kiújul ugyanazon a bőrrészleten. A felső légutakban való keletkezése veszélyessé is válhatik, amennyiben fulladásra adhat alkalmat. Urticaria factitia v. dermographismus5 alatt egj^es egyéneknek oly sajátos urticaszerű, de nem viszkető bőrreactióját értjük, mely az illetők bőrén erőművi ingerekkel (karmolás, dörzsölés) állandóan (tehát nem csak akkor, midőn a testfelület egyéb részein urticák székelnek !) kiváltható. A tünet legintensivebben a törzsön s a felső végtagokon észlelhető. Az erőművi inger hatása helyén rövid ideig tartó bőr- ischsemia után élénkvörös, duzzadt, egész 1—2 cm széles, lapos, az ép bőr fölé emelkedő lsesio jelentkezik s az exsudativ folyamat 5—6 perc alatt tetőpontját éri el s 15—20 perc múlva, csupán kivételesen 1 «Lichen urticatus* Willan-Bateman. 2 Urticaria bullosa. 3 Purpura urticans. 4 Prurigo simplex acuta (BrocqJ, «feux des dents», lichen simplex acutus (Vidal). 6 Az urticaria factitia elnevezést elsőízben Gull használta. Syn. : auto- graphismus, urticaria graphica, dermato-neurosis stereograph ica.
