Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - Az urticaria
174 elváltozásnak eltűnte után is észlelhetők, jelezve a bőrrészletet, ahol az eredeti elváltozás székelt. — Az urticat előidéző ártalmak a bőrbe kívülről és a szervezet belsejéből egyaránt juthatnak be. Származása, illetve megjelenési módja szerint több változatát külömböztethetjük meg, ú. m. 1. az urticaria accidentalism (s. externa), 2. urticaria symptomaticat (s. interna), 3. a strophulust, 4. az urticaria giganteat, 5. az urticaria jactitiat. Az urticaria accidentalism maga az elemi elváltozás, a csalánfolt alkotja, mely mint ismeretes a csalánnal (urtica urens) való érintésre, sérülésre s azonkívül külömböző epizoonok (bolha, poloska, tetű), valamint a szúnyog, hangya marása, a tengerben való fürdés közben a testhez tapadó medúzák, az ú. n. processiós hernyó vedlésekor leváló s a légáramlattól a testre sodort tüskéi s más hasonló exogen ártalmak hatása alatt támad a bőrön, többé-kevésbé kifejezetten az illető szervezet egyéni érzékenysége szerint többnyire csupán a trauma helye körül, néha azonban a bőrfelület tetemesebb területén. A traumával nyilvánvalóan oly anyagok kerülnek a bőr szövetei közé, melyek e reactiót kiváltják. Az élősdiek- marásának helyén bebizonyít- hatóan erősen savi vegyhatású anyag kerül a bőrbe s a csalán okozta sérülésnél a levél tűszerű, a bőrbe beletörő nyúlványain kívül szóba jön az irritáló szövetnedv is. De míg a csalán érintésére minden egyes ember megkapja a csalánfoltot, ámbár korántsem egyforma kiterjedésben és mérvben, addig az élősdiek marására a külömböző szervezetek nemcsak eltérő nagyságú urticaval reagálnak, hanem akadnak oly egyének is, akik a csalánfolt helyett csupán a bőrgyulladás primitívebb nyilvánulását, roseolaszerű erythemát kapnak a hatás helye körül avagy a marásra bőrük reactiót egyáltalán nem mutat. Tehát az egyes egyének szerint a bőr szöveteinek chemismusa olyan lehet, mely bizonyos rovarok marásával bevitt méreggel reactiót nem ad. Az urticaria symptomatica (s. u. interna, u. «ab ingestis») elemi elváltozása ugyancsak az urtica. Ámbár minden prodromalis jelenség nélkül is keletkezhetik, többnyire általános rosszullét, étvágytalanság, sokszor hőemelkedés kíséretében hirtelen, rohamszerűen kezdődik erős bőrviszketéssel, melyet a laesio megjelenése közvetlenül követ. Az elváltozás, mely rendszerint kiterjedtebb bőrfelületen elszórva támad, a már leírt változatos formatiókat mutatja. Az urticariában szenvedők bőre -— a kiütés fennállása alatt — sajátos érzékenységgel bir s vakarásra, dörzsölésre az addig kiütéstől mentes bőrrészleteken is megjelenik a typusos elváltozás, mely utóbbiak erőművi úton való provokálásáról a lsesiók jellemző vonalalakú, a vakarás irányában való elhelyeződése tanúskodik. Az egyes bőrelváltozások rövid fennállás után hamarosan elmúlnak anélkül, hogy hámlás követné azokat, azonban ismételve több ízben is kiújulhatnak. Ritkább esetekben idősültté (urticaria chronica) is válhatik. Az idősült urticaria nyilvánulhat folyton ismétlődő rohamokban (urticaria recidivans), vagy állandóan is kisebb-nagyobb számban fennállhat, mely utóbbi azonban utólag többnyire más betegséget (pl. mykosis fungoides stb.) bevezető bántalomnak bizonyul. Az urticaria recidivans a betegnek rendkívül sok szenvedést okozhat s ilyenkor a kórkép átmeneti alakját képezik heti a diffus prurigonak. Igen érzékeny bőrön az urticaria nem csupán lapos felszínű,
