Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - A bőr részleges gyulladásos vérbőségei
167 élvezeti' cikkek, a belsőleg vagy parenteralisan adagolt gyógyszerek, pathogen mikroorganismusok, illetve azok endotoxinjainak egész sora valamint elég gyakran a gyógyításra használt savókészítmények is. A tápszereknél bizonyos egyéni intolerantia szerepel állandóan tartósan vagy futólagosán valamely a tápszerben foglalt kémiai anyag ellenében, mely utóbbi ennélfogva nem megy át azon a kémiai folyamaton, amely az anyagcsere zavartalan lefolyásához szükséges s a keringéstől a bőrbe vitetvén, ott reaktiv jelenségeket okoz. A pathogen mikroorganismusok is, illetőleg azok bomlási termékei, amint azt leggyakrabban a genyedéses folyamatoknál, a gyermekágyi láznál, az izületgyulladásnál, a gonorrhoeánál, védőhimlőojtás után s még számos egyéb fertőzéses jellegű anyag után látjuk, előidézhetik az erythemát. De nemcsak a corpuscularis virus, mint bakterium- embolia, hanem a bakteriális toxinok nagy része erythemaokozó lehet, amint az utóbbira kézzelfogható példák az avirulens anyagokat tartalmazó savókészítmények therapiás célzattal való befecskendezéseket oly gyakran követő erythema kitörések. E serumexanthemák, melyek mint a keringésbe jutott «idegen fehérjék» idézik elő e reactiót, nemcsak körülírt, néhány napon át fennálló erythemás (vagy urticaria- szerű) lsesiókat okozhatnak, előszeretettel a törzsön és a végtagoknak proximalis részén, hanem nem egyszer igen intensiv, a vörhenyre emlékeztető kiütéseknek is okozói s mirigyduzzanatok, tagfájdalmak, hőemelkedés és fehérjevizelés kisérhetik. A savókészítmények rendszerint 10 —12 napos incubatio után provokálják a bőrelváltozásokat. Általában elmondható, hogy az intoxicatiós erythemák a legnagyobb változatosságot mutatják megjelenésük terjedelmét, elhelye- ződését, alakját és fokát illetően. Kivételt bizonyos fokig csupán a gyógyszeres erythemák képeznek, melyeknél egy-egy jellemző kórkép megjelenése mégis gyakoribb, ámbár szigorúan vett törvényszerűségről itt sem szólhatunk. Az intoxicatiós erythemák lehetnek körömtől több tenyérnyi kitérjedésűek, éles vagy elmosódott határúak. Bizsergő, égető, feszülő érzést váltanak ki s néhány órai vagy napi fennállás után spontán elmúlnak, de a testfelület más részein ismétlődhetnek. E változatosságnak oka nyilvánvalóan abba kereshető, hogy a külöm- böző szervezetek reactiójának mértéke egyéniség szerint természetesen eltérő. Némely kémiai anyagot, amire az egyik egyén hatalmas erythema kitörésével reagál, a másik minden tünet nélkül viseli el, vagy az alig észrevehető reactiót kelt. Bizonyos chemikaliák iránt különösen érzékeny, intoleráns szervezetek, az illető anyagnak már legkisebb mennyiségére is heves bőrtünetekkel válaszolnak, más esetben pedig e túlérzékenység csupán ismételt adagolás után nyilvánul s az a szervezet, mely azon anyag nagyobb adagja után egyszer erythemát kapott, azután még hosszabb-rövidebb időn keresztül ugyanazon anyag legapróbb adagjaira is bőrreactiót mutathat, azaz a szervezet bizonyos- chémikaliákkal szemben anaphylaxiássá válik. A leggyakrabban előforduló gyógyszeres kiütésekkel külömben alább részletesebben fogunk foglalkozni. Akrodynia néven egy Parisban 1828-ban kitört en- vagy epidemiaszerű, főleg a végtagokon jelentkező erytbemafoltókkal, hólyagképződéssel s a mozgást gátló, iziiletfájdalmakkal járó megbetegedést írtak le, mely enyhébb jelenségekkel több ízben, utoljára 1866-ban megismétlődött. A megbetegedés
