Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - A bőr részleges gyulladásos vérbőségei
162 hsemorrhagicum), vagy hólyagképződéssel járhat (erythema vesiculo- sum seu bullosum). Az erythemafoltok keletkezhetnek rohamosan s ebben az esetben az egyes gócok intensitása és a bőrben való elhelyezkedése nem külömbözik egymástól vagy külömböző időpontban, midőn intensitásuk és sokszor a bőr rétegeiben való elhelyeződésük is eltérhet egymástól. Különösen az exogen eredetű erythemagócok külömböznek egymástól, mivel az ezeket előidéző inger nem hat a bőr külömböző részeire egyformán. Igen kiterjedt, a testfelület egészét vagy túlnyomó részét elfoglaló, voltaképen azonban a gyulladásos erythemával egyező szerkezetű elváltozásokat az erythrodermak elnevezése alatt külön tárgyaljuk. Ha az egyes erythemaelemek pathogenisise nem is módosul az azokat kiváltó ingerek sokfélesége szerint, mégis a lsesio megjelenéséből, kiterjedéséből, a testfelületen való elhelyezkedéséből s lefolyásából a kór jelzésre vonatkozóan értékes következtetéseket vonhatunk le. Az erythemának ama nyilvánulását, midőn a lsesio egyéb bán- talmaknak pusztán bevezetője s részjelensége, az illető megbetegedéseknél tárgyaljuk, ellenben ebben a fejezetben azokat, melyeknek képében és lefolyásában épen az erythema megjelenése az uralkodó, kórjelző és legjellemzőbb s a bántalom egész fennállása alatt jelentőségét megtartó nyilvánulás. Ez okból figyelmen kívül hagyjuk e helyen a hevenyés és idősült fertőzőbetegségekhez csatlakozó s azoknak részjelenségeit alkotó oly erythemajellegű kiütéseket — az ú. n. tüneti erythemákat — mint a syphilis, a typhus roseoláit, a kanyaró, a skarlát, a rubeola stb. exanthemáit, s épúgy az erythemának ekzemába vagy dermatitisbe átmenő kórképeit, közte az intertrigót, a jellemzően exsudativ bőrbántalmakat (pemphigus csoport), hő- és fényhatásokat s egyéb külömböző bőrbántalmakat (pellagra, mykosis fungoides stb.) bevezető erythemás jelenségeket. De még az ekként redukált erythema csoportban is több változatot külömböztethetünk meg. Ilyenek: 1. A Hebra-féle erythema exsudativum multiforme. 2. Az erythema nodosum. 3. Az intoxicatiós erythemák csoportja. Az erythema exsudativum multiforme (Hebra). Az erythema exsudativum multiforme1 elnevezés alatt összefoglalt jellemző megjelenésű és lefolyású tünetcsoport rohamösan vag}^ egymásután, szakonkint megjelenő lencse-fillér terjedelmű korongalakú vagy kerek, elszigetelt vagy egymás mellé sorakozott, lelapult felszínű, az ép bőrtől mérsékelten elemelkedő élénkpiros-cinóbervörös foltok alakjában jelentkezik rendesen a kéz vagy a láb feszítőfelületén s az alkaron vagy az alsó lábszáron. Néha az arcon, máskor, de igen ritkán, a testfelület egyéb részein is észlelhető, ekkor azonban az említett prtedilectionális testtájékokon is rendesen jelen van. A foltok középrésze csakhamar besüpped s itt kékesvörös, cyánosisos színárnyalatot ölt, melylyel a szélein megmaradó cinóbervörös szegély szembeötlő ellentétet mutat. Gyakran több, egymással szomszédos folt ölthet ekként jellemző gyűrűalakú (erythema iris2) vagy körszelvényeket utánzó, karélyos, kígyózó3, virágfüzérszerű stb. 1 Syn: erythema polymorph (Kaposi), erythema hydroa (Bazin). 2 Erythema annulare. 3 Eryth. gyratum.
