Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - A bőr részleges gyulladásos vérbőségei
163 alakot. Máskor ismét a beszűrődés körülírt helyeken intensivebbé válik és csomókat1 vagy rohamos savókiáramlás esetén valóságos hólyagokat1 2 alkot, melyek sokszor koszorúként övezik a foltot («herpes iris»3). Épen a bántalomnak ez a változatos kórképekben való nvilvánulása szolgáltatott okot a «multiforme» találó jelzőjére. A bőr elváltozásait nem egyszer a nyálhártyáknak ugyanazon az setiologiai alapon keletkezett lsesiói is kisérik. Dühring, aki Konstantinápolyban valóságos epidémia alakjában észlelt 105 eryth. exs. multif. esetet, eseteinek 3/4 részében egyúttal a szem kötőhártyáján is jellemző elváltozásra talált. E kötőhártyagyulladások kedvenc székhelye a szemgolyó kötőhártyájának az a része, mely a szemrésnek felel meg s rendszerint mind a két szemen a bőrelváltozásokat megelőzve vagy azokat közvetlenül követve körülbelül lencsényi, szürkés vagy fakószínű gombostűfejnyi kiemelkedésekkel borított s a szaruhártya széléig terjedő vöröses elevált foltokban nyilvánul. Düh- ringen kívül a bántalommal kapcsolatos kötőhártya elváltozásokat ritkán észlelték (Lipp. Rigler), Schein a bőraffectiót kisérő episkle- ritist ír le. A bél nyálhártyáján jelentkező lsesio heves diarrhoeaval jár, sőt Hebra egy esetében halálos volt s a boncolásnál a vékonybélben a bőrelváltozással analóg kerek, piros foltok voltak demonstrálhatók. A száj nyálhártyáján sokkal gyakrabban láthatók a bőrelváltozással egyidős foltok, beszűrődések, sőt élénkpiros szegélyű hólyagok. Ez utóbbiak födele a nyál maceráló hatása alatt csakhamar leválván, alóla élénkpiros, vérzékeny felület, szélein a hólyagfedél maradékát képező fehér foszlányokkal ötlik szemünkben. Magunk typusos elhelyeződésű erythema exsudativum bőrlsesióival kapcsolatosan nemcsak a száj, hanem a húgycső nyálhártyájának élénkvörös foltjait lelapult savós hólyagokkal vegyesen észleltük egy esetben. Az esetek nagy részében a bőr jelenségeivel egy időben, de nem egyszer megelőzően is kifejezett hőemelkedések is jelentkeznek, melyek sokszor remittálló jellegűek (Poor I. 1878, Dühring 1896), máskor szabálytalanok. A remittáló jellegű hőemelkedések többnyire este érik el a tetőpontjukat 37'6°—37’9°, de néha 39° — 40°-ig is emelkedő hővel. Mérsékelt hőemelkedések 10—12 napon át is eltarthatnak. A magas hőnél egyéb szerv többé vagy kevésbbé súlyos bántalmazottságával kell számolnunk. Csúzos fájdalmak az izmokban vagy azok mentén, esetleg az ízületekben, azok alaki torzulásának híjjával, felette gyakran egészítik ki a kórképet. A bántalom ezenkívül lépduzzadással is járhat (Poor I. 1878, Jarisch). Sajátos a be- tegségnek aránylag gyakori támadása a tavaszi és az őszi hónapokban. Tartama 2—4, sőt 6 hétre is kiterjedhet s teljes gyógyulással végződik. A bőrlsesiók felszívódnak, helyükön ideiglenes festékességet fagyva hátra. A kiújulás ritka. Kivételesen azonban a betegség tovább is fejlődhetik: újabb, az alapbántalomtól eltérően viszkető kiütések (erythema urticatum) vagy hólyagok, sőt vérző lsesiók (c. hsemorrhagicum) támadhatnak fokozott hőemelkedés kíséretében. Az irodalomban lethalis esetek is szerepelnek, ezek azonban végtelenül ritkák s Jarisch véleménye szerint valószínűleg inkább a kifejezett septicaemiának tulajdoníthatók. 1 Eryth. papulatum s. urticatum. 2 Eryth. vesiculosum et bullosum. 3 Herpes circinnatus. 11*
