Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis második (korai) szakasza. Secundaer stádium
73 zita virulentiacsökkenésével magyarázhatónak, hanem azt a syphilisnél tapasztalható egyes egyénenkint változó szervimmunitással («Organim- munität») véljük összefüggésbe hozhatónak. A syphilises virus irányában rendes körülmények között az esetek túlnyomó számában a bőrt alkotó szövetek a legkisebb resistentiát tanúsítják ugyan, de egyes esetekben — s éppen ezek a bőrkiütés nélkül lefolyóak —- a bőr fokozottabb resistentiát mutat a virus ellenében. Természetesen ebben az esetben is jelen lehet a már említett antagonismus, ami abban nyilvánul, hogy a bőr szövetei fokozott resistentiájának más szerv csökkent ellenállása felel meg s a parazitainvázio következtében ilyen egyéneknek más szerve betegszik meg előbb vagy utóbb. A köztakarónak lefokozott érzékenysége, illetőleg csökkent resistentiája analogon- ját látjuk az alacsonyabb rendű majmok kísérleti syphilisénél, midőn a beojtott virus a vérben, némely belső szervben, sőt a csontvelőben (Neisser) ugyan kimutatható, sőt onnan továbbinoculálható, holott a syphilis bőrtünetek nélkül folyik le. E ritkább esetektől eltekintve a secundaer bőrsyphilidek — ismételjük — a spirochsetával történt fertőzésnek rendes, szinte szabály- szerű következményei. A sypliilisnek első, generalizált exantliemája haematogen eredetű á minden egyes laesio mint a vérkeringés útján keletkezett áttétel, spirocliaetametastasis fogható fel. Ennek morphologiai bizonyítéka az, hogy a másodlagos nyilvánulásoknál a spirochaeta először a bőr legkisebb vérereiben és a felületes hajszáledényekben található s csak később vándorolnak azok a szövethézagokba és az epithelbe (Blaschko, Ehrmann, Hofmann, Ehrmann, Jadassohn stb.), holott a primaeraffecliónál, mint azt leírtuk, a folyamat megfordítva van. A későbbi ú. n. recidiv áyphilid-ek már nem parazitás metastasisok, mivel azok már az első kiütés idejéből visszamaradt, de egyideig nyugvó állapotban levő spirochmtáknak valamely ok folytán ismét aktívakká válása alapján jelentkeznek. Másrészt — mint Finger (1912) kiemeli — előfordulhat, ámbár ritkán, az az eset is, hogy h;ematogen úton egy újabb spirochmta invázió lepheti el a bőrt, de ekkor nem a recidiv syphilidek alább leírandó jellegével fog birni a kiütés, hanem ismét mintegy megismétli az első exanthema kórképét. Ez az újabb spi- rochsetainvázió történhet a nyirokmirigyekből, lépből vagy valamely lokális spirochseta góczból (pl. a genitaliák luxuriáló papulájából). Megjegyezzük, hogy a secundam bőrkiütések recidiv megjelenése nem mutat a betegség rosszabbodására, sőt a prognosis szempontjából előnyösebbnek tekinthetők, mint a bőrtünetek nélkül lefolyó esetek. A spirochaeták szétszóródásánál oly kiterjedt területen, mint amilyen éppen a bőr, apró rnikrobadepőt-k képződnek gyógyítószereink számára mindenesetre hozzáférhetőbb helyen, mint ha a parazita a belső szervek valamelyikében, (pl. májban, agyvelőkéregben stb.) alig hozzáférhető szövetek között nagy tömegű góczban tömörül. A látható recidivák elmaradásából pedig ma — mikor tudjuk, hogy a syphilts virusának éppen a klinikailag nem észlelhető helyen való megtelepe-
