Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis második (korai) szakasza. Secundaer stádium
71 vizsgálat alá. Utánuk főleg Janowsky (1874), Vajda (1875) és Jordan (1911) foglalkoztak e hőemelkedésekkel. Güntz az esetek 20, Janowsky 23, Jordan pedig az esetek 37'5%-ában tudta azt kimutatni. A syphilises láz mint kitörési (prodromalis) vagy óympiomáó láz mutatkozik. A kitörési láz legtöbbször megelőzi a testfelület vagy nyálhárlya eruptióit, a fertőzés 40—65-ik napján jelentkezik (Güntz) s ekkor 2—5 napi heves, néha 40—417°C-t elérő s ezután hirtelen, kritikusan leeső lázmenetet produkál, de mint reggeli remissiók és esti exacer- batiókkal járó intermittáló, vagy teljesen szabálytalan hőemelkedéseket produkáló folyamat is jelentkezhetik. Typusa néha csalódásig hasonlít a typhus hőmenetére («typhöse syphilitique») s Benedikt H. (1912) oly esetet említ, midőn azt a megjelenő secundaer bőrtünetekkel együtt typhus exanthematicus-nak nézték ily járvány uralkodása idején. A fejfájást, émelygést, hányást egyes esetekben, a vírusnak a központi idegrendszer, illetve burkaihoz való jutása okozza. Ismerve a spirochsetának azt az útját, hogy a vérkeringésbe jut, természetesnek kell találnunk, hogy a vér morphologiai elemeinek arányát, sőt részben chemismusát is megváltoztathatja s így ansemiás és főleg chloroamemiás állapotoknak lehet okozója. A rendetlen szívműködés, dorombzörej a torkolati gyűjtőér fölött, a bőr feltűnő halványsága subjektiv gyengeség és gyors kifáradás, lesoványodás, étvágytalanság, bő izzadás stb. azok a jelenségek, melyek e chloroanaemia képét jellemzik. A vörös vérsejtek magatartását vizsgálták Ricord (1838), Grassi (1857), Virchow és mások. Dehio és Lezius (1881) a piros vérsejteknek 10—20%-os megfogyása mellett a vérsejtek haemoglobin tartalmának nagy mértékben (35%) való csökkenését mutatták ki, míg Oppenheim és Löwenbach (1902) a vér vastartalmát látták a haemoglo- binnal arányosan csökkenni. Sőrensen (1891) és Bieganski (1862) tagadják a virus hatását az erithrocytákra. Nálunk Justus (1884—1892) végzett a haemoglobinra vonatkozó vizsgálatokat s azt találta, hogy a kezeletlen syphilisnél többé-kevésbé csökken a véV haemoglobin tartalma. Erélyesebb kénesős kezelésre a haemoglobin eleinte feltűnően csökken, azután a tünetek javulásával ismét régi niveaujára szaporodik. Egyes szerzők a leukocyták szaporodását, mások azok fogyását tapasztalták. A vér morphologiai alkotórészeinek egymáshoz való arányí- tására, azok szaporodására vagy fogyására, valamint a vér haemoglobin tartalmára vonatkozó vizsgálatok máig annyira szembeötlően ellentétes eredményeket produkáltak, hogy ezekből sem a syphilis fennállására, sem lefolyására, sem a therapiára semminemű kővelkez- tetés ez időszerűit le nem vonható. A vérsavó Wassermann-reactiója, amint már leírtuk (45. 1.) a secundter stádiumban a legállandóbb (kezelés nélkül maradt esetek 90—100%-ban reagálnak positivan), ami a vér amorph részeiben lefolyó lényegében ismeretlen chémiai folyamatra mutat. A liquor sajátos viselkedésével a lues korai stádiumában a betegek feltűnő nagy számánál, az idegrendszer syphilisének fejezetében foglalkozunk (1. 177. L).
