Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)

A szerzett syphilis - A szerzett syphilis első szakasza. Primaer stádium

környéki mirigybeszűrődés sem jelenti az egész organismus megbetegedését, mivel Róna érvelése szerint 1. ebben az időben a köztakaró legnagyobb részén a primaeraffectio még átójtható viselőjére; 2. mert a primaeraffectio megjelenésekor, sőt fennállása első heteiben még sem láz, sem kiütés,, sem általános mirigybeszűrődés nem szokott jelentkezni. Ezek az ellenvetések azonban nem számoltak be avval a régóta ismeretes ténnyel, hogy a láz a syphilisnek nem lényeges tünete, a betegségnek szakaszai teljesen anélkül folyhatnak le, továbbá az általános mirigybeszűrődés első — kétségtelenül csak górcső alatt megállapítható — tünetei már sokkal előbb jelen vannak, mint amikor a mirigyek morphologiailag megnagyobbodott voltáról tapintás útján meggyőződhetünk. Ami pedig a primaeraffectiónak a viselőjére való átójthatóságát illeti, az újabb kísérletes vizsgálatok — amint azt már az általános kórtan fejezetében részleteztük — igazolták, hogy a syphilisnél a szószoros értelmében vett immunitás nincs jelen, hanem csupán egy tökéletlen immunizálási actio. A szervezetnek lueses vírussal való superinfectiója a betegség egész folyamata alatt lehetséges s a későbbi időszakokban a virus beójtására nem azért nem reagál a szervezet a primaeraffectio kórképével, mert a virus nem fogant meg, hanem azért, mert a talaj a syphilisvirus idősült befolgáa alatt áthasonult és megváltozott reactióképessége — allergiája — folytán arra más, a syphilis későbbi időszakainak megfelelő kórképekkel reagál.

Az újabb vizsgálatok kétségtelenné teszik, hogy a vírus már igen korán — as, első lappangás idején — elterjed a sseivesetben, még jóval a primaeraffectiónak szemmellátható megjelenése előtt. Emellett szóltak még a spirocheeta és állatójtások felfedezését megelőző időből' Emery, valamint Reiss (1901) tapasztalata, midőn 4—5 órával a fertőzés után kiirtotta az infectio befogadásával gyanúsítható szövetrészletet s ennek ellenére a betegség mégis generalizálódott, Reino- culatiós kísérleteinél Neisser azt tapasztalta, hogy a fertőzés biztos helyének kimetszése egyes esetekben már nyolcz órával a fertőzés után hiábavaló volt. Levaditi és Manouelian 3—5 napos ójtási helyet metszettek ki és a helyükön keletkezett sarjszövetet ‘22 nappal később górcsővel megvizsgálva, ott tömegesen találták meg a spirochsetát. Uhlenhut és Mulzer (1914) pedig állatkísérletek útján igazolták, hogy házinyúlnál a hereójtások után egy héttel a belső szervek (a lép, a máj) már fertőzőképesek, holott ekkor az ójtás helyén még semminemű syphilises elváltozás nem látható. Tehát a szeivezet egészének fertőzése a beőjtás helyén mutatkozó látható elváltozásokat jóval megelőzi és már az első lappangási időszak alatt be van fejezve.

Hogy a vírusnak a szervezetben való elterjedésére mennyi időre van szüksége, az természetesen pontosan meg nem határozható, mivel az a fertőzési kapu laesiójának minőségétől függ. Az elterjedés más időt kíván, ha a spirochaeták a stratum germinativum sejtjeinek hézagai közé jutnak, vagy a bőrszemölcsök nyirokhézagaiba, avagy egyenesen a vérerekbe jutnak. Az első esetben természetesen huza