Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A biologiai reactiók syphilisnél
45 kétes és vitás pontot világított meg. így tudjuk, hogy a WR. a fertőzés után csupán az 5—6-ik héten, azaz a prímaeraffectio fennállásának 3—4 hetében válik poóitiwá, ami a reagin-nak ellenanyag természetére látszik vallani, amennyiben azt mutatja, hogy egy bizonyos időnek kell addig elmúlnia, míg a virus beójtására a szervezet reaktiv védekezése megindul. Ha valamely esetnél a positiv reactio előbb állna be. (F. Lesser, Bruck esetei) abból a fertőzés időpontja anamnesztikai megállapításának hibásvoltára következtethetünk. A áecundaer időszakban a betegségnél a positiv reactio a leggyakoribb s a szerzők azt egybehangzóan az esetek 90—100%-ra teszik a kezelést nélkülözött eseteknél. A sec. kiesesek kivételesen negativ reactiót adó vérsavójánál is nem egy esetben a liquor cerebrospinalis positiv, ami a központi idegrendszer e korai szakban még klinikailag vagy subjektive észre sem vehető bántalmazottságára látszik utalni. Egy másik része a negatív reactióknak a lues maligna-ra vall, sőt R. Müller hangsúlyozza, hogy az ilyen luesnek nem is kell kifejezetten a rosszindulatú syphilis typusos lefolyását mutatnia, elég ha a rendesnél rosszabbindulatú folyamatról (pl. a jellemző adenopathia hiánya Heciit]) s a reactio már ilyenkor is gyengén positiv, sőt negativ lehet. A tertiaer időszakban a közvetlenül előző időben nem kezelt eseteknél a reactio positivitása 75—95% között ingadozik. Megjegyezzük, hogy a megelőző kezelés, ámbár esetleg még a tünetek szembeötlő javulását sem okozta, a WR.-t három hónapra, sőt azon túl is jó időre negatívvá teheti, természetesen anélkül, hogy ez a betegség gyógyulását jelenthetné. kifejezetten lues maligna mellett a makacs feké- lyes folyamatok is nem egyszer negativ WR.-t adnak (R. Müller.) A kimutatható tüneteket nélkülöző syphilisesek közül az ú. n. korai latentiában levőknél, azaz azoknál, akik az utolsó három év folyamán fertőződtek, R. Müller, ki statisztikáját 11,500 ilyen esetre alapítja, körülbelül a felét találta negatívnak. Következtelés természetesen ezekből az esetekből, ahol az alkalmazott therapia felől sem vagyunk tájékozva, nem vonható. Müller még megállapítja, hogy átlagosan véve, a korai latentiában levők positiv reactiója intensivebb, mint a késői latentiában levőké. A világraliozott syphilis serologiai viszonyait szinte R. Müller nagyszámú vizsgálati eredménye világítja meg legjobban. A kongeni- talis lues manifest tüneteit magukon viselő újszülöttek majdnem kivétel nélkül positivan reagálnak. Müller 156 ily esete közül két esetben az újszülött negativ WR.-val született s a próba csupán akkor vált positívvá, midőn 1—IVa hét múlva a csecsemőn a tünetek megjelennek. Manifest syphilises anyáknak a születéskor kifejezett tüneteket nélkülöző magzatjai 57%-ban positivan reagálnak. Latens lueses anyák 56 magzata közül Müller 20-at a szülés után azonnal positivnak talált. A 36 születésekor negativ reaktiót adó csecsemő közül 19-et figyelhetett meg tovább s ezek közül két hónap alatt 5 vált positívvá. Luesszel inficiált, de a szüléskor sem klinikailag, sem serologiailag luest nem mutató anyák magzatjai közül 12% adta a positiv WR.-t az első napokban.
