Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A biologiai reactiók syphilisnél
46 Therapiánk hatásos voltára utalnak Basch, Marcus és B. Müller összeállításai. Marcus a korai latens szakban levő betegek közül azok közül, akik az idősült intermittáló kezelésben részesültek csupán 13%- ban, a rendszertelenül kezeltek közül 35%-ban s a minden kezelést nélkülözöttek közül 81%-ban kapóit positiv WR.-t. R. Müller pedig a késői latentiában levők közül az intermittáló kezelésben részesültek 20°/o-ban s a rendszertelenül, kevéssé vagy egyáltalában nem kezeltek 80%-ban mutatták ki a positiv reactiót. Osszefoglalólag elmondhatjuk ma, hét évi tapasztalás után, hogy a WR., ha nem is tökéletes és lényegében teljesen rejtélyes módon jön is létre, már is nélkülözhetetlenné vált úgy diagnosztikánkban, mint szereink hatásának megítélésénél s amellett, hogy segítségével sikerül a betegségnek felismerése olyankor is, midőn az az illető szervezeten észrevehető nyilvánulásokat nem provokál, egyszersmind bizonyos, előzőleg rejtélyes setiologiáju betegségfolyamatoknak a luesszel való kauzális kapcsolatba való hozását lehetségessé tette. Az allergiás bőrreactiók. Bőr- vagy hután reactio alatt tudvalevőleg valamely fertőző- betegségben szenvedő egyén bőrének azt a tulajdonságát értjük, hogy az illető betegség elölt okozójának, illetőleg anyagának beójtására helybeli gyulladással válaszol. Syphilisnél az első ilyen irányú kísérleteket Meirowski (1908) végezte sterilezett spirochaeta tartalmú szervkivonatok beójtásával, de Nicolas, Favre és Gauthier is végeztek hasonló alapon kísérleteket. Új fázisha jutott a kérdés Noguchi (1911) kísérleteivel, amennyiben ez utóbbi szerző a spirochaeták tiszta kultúrájával dolgozott s kivonatában, melyet luetiii-nek nevezett el — innen «luetin reactio» — bőven vannak spirochaetatetemek. Ójtásainál ellenőrző folyadék gyanánt ascitesagar táptalajkivonatot, melyen spirochieta nem tenyészett, szerepeltetett. E két készítményből egyenkint 0.05 cm3-t fecskendezett külön- külön a felső végtag bőrébe (intrakután !) s azt tapasztalta, hogy ott, ahol a luetint fecskendezte be mindenegyes esetben helybeli könnyű gyulladás támadt, mely egészségeseknél, illetőleg syphilistől menteseknél 2, legfeljebb 3 nap alatt elmúlt, míg syphiliseseknél a beszűrődés és gyulladás fokozódott s változó fokban, de mindég huzamoób ideig tartott. Noguchi luetin reacto-jával kísérleteztek! Nobl és Fluss (1912), Kämmerer (1912), Geber I. (1913), Robinson, Benedek (1913), Fagiuoli és Fisichella, Justus és mások s megállapították, hogy a luetin- reactio ritka a primser szakban, szabálytalanul jelentkezik a secundaer stádiumban és a késői latentia idején, de állandó a tertiíer stádiumban és a veleszületett syphilisnél. Tabes és paralysisre vonatkozólag nincs elegendő tapasztalás eddig, Benedek azonban ójtásai alapján nem tartja kizártnak, hogy a (dues cerebri» a paralysis progressivától allergiás úton lesz elválasztható. A reactio lényege a szöveteknek a psirocha?ta
