Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A biologiai reactiók syphilisnél
43 van, de ha az operativ úton eltávolíttatik, a reactio rövid idő alatt megszűnik. Citron és Műnk sterilezett spirochteta-tartalmú kivonatokkal való ojfásainál kiderült, hogy a WR. ilyenkor csupán rövid ideig marad positiv. Mások a reactio intensitásából egyenesen következtetéseket vélnek vonhatni a betegség korára, jövőben való lefolyására. E divergáló nézetekkel szemben mi a saját tapasztalatainkra is támaszkodva, (amint azt a Közkórházi Orvos Társaságban egy előadáson 191'2-ben kifejtettük) az autorok túlnyomó réózével azt tartjuk, hogy a kifejezetten poóitiv WR. feh'ilágoóít ugyan arról, hogy a lueónek eóetleg óemmiféle egyéb tünetét nem mulató egyén a ópii'ochaeta pallidával fertőzve lett, valamint arról, hogy organiómuáának valamely i'éózében ópirohaeta gócz van jelen, mely lehet aktiv azaz morphologiai elvdltozáóokat okozó, de lehet inaktiv iá, mely kedvező körülmények között eóetleg ■— ámbár ritkán — az elet egéóz kéóőbbi folyamán kitöréáre óem jut, de kedvezőtlen körülmények között bármikor oly elváltozáóok okozója lehet, melyek az egyén jövendőbeli óoróára egyeneáen végzeteáek lehetnek. De a positiv \YR. iintensitásából, a betegség korára, stádiumára, localisatiójára vagy lefolyására való következtetést, legalább ezidő- szerint még, nem tarthatjuk okadatoltnak. Viszont a positiv reactió- nak az energiás gyógyszeres kezeléssel való makacs daczolása az illető eset resistens voltára, illetőleg a spirochseta gócz szereinkkel való megközelíthetetlenségére is utalhat, épúgy, mint a reactiónak a áyphiliá manifeót tüneteinek jelenlétében való negativitáóa az illető eáet roóózindulatúóágára (óyphiliá maligna á. galopaná) vall. A gyakorlatban gyakran előforduló tévedésre hívta fel a figyelmet Fincer. A WR.-ból nem egyszer következtetést vonnak le valamely szerv megbetegedésének lueses természetére azonban a reactio poóitivitáóa cóupán conátitutionalió diagnoáiót jelent, de nem jelent egyúttal bizonyod ózervi elváltozáóra vonatkozó localióatióá diagnoáiót. Ha pl. egy májtumoros egyén vérsavója positivan reagál, akkor még nem lehet apodictice azt állítani, hogy ez a májmegbete- gedés pedig lueses. A reactio utal ugyan arra, hogy az organismus a syphilis befolyása alatt áll, de nem jelzi azt, hogy a szerv gyanús megbetegedése syphilisen alapul, azaz a positiv WR.'j a spirochseta jelenlétét bizonyítja, de nem bizonyítja lueses elváltozásoknak a jelenvoltát. Az eredeti Wassermann-Neisser-Bruck-féle reactio methodikáját elméletileg elsajátítani alig lehet annak gyakorlása nélkül s azért e helyen annak inkább csak vázlatát adjuk, a részletekre nézve utalunk Citron, Bruck, Boas és főleg Mulzer kompendiumára és R. Müller («Serodiagnose der Syphilis». Wien 1913) munkájára, míg a gyakorlata bármelyik dermatologia-syphilodologiai klinikán vagy a székesfőváros megfelelő osztályain s a serologiai laboratóriumokban sajátítható el. — Ami a savónyerést illeti, azt legegyszerűbb a karból (vena mediana v. kephalica) venni, 2—5 cm3 vér a vizsgálathoz több, mint elégséges. A vért az ú. n. WASSERMANN-féle eprouvettában fogjuk fel s vagy rögtön lecentrifugáljuk, vagy 2—3 hosszat, ha lehet jégszekrényben, de mindenesetre hűvös helyen állni hagyjuk, mire a savó a szilárd részektől elválik s akkor az előbbit le-
