Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A biologiai reactiók syphilisnél
A BIOLÓGIAI REACTIOK A SYPHILISNÉL. A Wassermann-féle reactio. A serumreactiók azon a tényen alapulnak, hogy a syphilisesek vérsavójában reactiók által demonstrálható sajátos anyagok vannak jelen. A legelterjedtebb ily reactio, mely az eseteknek immár százezreiben vált be s az objektiv kritika szigorú rostáján is átment, a Bordet és Gengou-íóI felfedezett, de eredetileg más célra alkalmazott s Wassermann, Bruck és NeisserAoI 1906-ban a syphilis diagnosisára felhasznált komplementkötéói eljárás, melyet orvosi köznyelven ma egyszerűen Waóáermann-féle reactio-nak nevezünk s amelynek voltaképpen az az alapja, hogy a syphilisek vérsavója bizonyos szervkivonatokhoz nagyobbfokú affinitással viseltetik, mint a nem syphiliseseké. Az eljárás theoriája Wassermann, Citron, Scholtz s mások nyomán a következő: Bordet és Gengou eredeti felfogása szerint a komplementkötés alapja az, hogy a baktériummérgek, de más fehérnyeszerű méreganyagok, elsősorban a fajidegen fehérnyék hatása alatt is a szervezetben specifikus ellenanyagok képződnek. Ez utóbbiak olyan anyagok, melyek a kémlelőcsőben a szóban- forgó mérgeket egészükben avagy részlegesen lekötik. Az ilyen fehérnyeanyagokat, amelyek sajátos ellenanyag képződését provokálják Detre ajánlatára antigen-eknek nevezzük. Tehát megfelelő mennyiségű antigen és ellenanyag egymást kölcsönösen lekötik s ekként a WR.-t a gátló és oldóanyagok küzdelme leszürődött eredményeként foghatjuk fel. A fertőző betegségeknél az illető baktériummérgek — antigének — hatása alatt oly sajátos ellenanyagok képződnek a vérsavóban, melyek a kémlelőcsőben a megfelelő baktériummérget (antigént) affinitásuknál fogva lekötik. Az antigen és a sajátos ellenanyagnak e kölcsönös lekötése révén bizonyos hevenyés fertőzőbetegségeknél a kémlelőcsőben szemmel látható kicsapódások keletkeznek, míg más, idősült fertőző betegségeknél ellenben ily látható s optikailag demonstrálható kicsapódás az antigen-ellenanyag kötésnél nem jelentkezik és csupán az ú. n. «komplementeltérítés» (Komplementablenkung) jelzi, hogy itt is létrejött a kötés a két specifikus anyag között. A komplementeltérítést jellemzi az, hogy az antigen-ellenanyag kötésével egyidejűleg még egy másik, minden egyes normalis savóban jelenlevő fehérnyeanyag is, az ú. n. komplement hasonlóképpen kötve lesz. E kötés létrejövetele azonban sem nem látható, sem chemiailag vagy górcső segélyével nem demonstrálható, de annak megvolta egyszerű haemolysises kísérlettel megállapítható. A komplement tehát bizonyos fehérnyeanyag (globulin), amely szabályszerűen jelen van, ámbár különböző mennyiségben, mindenegyes normalis vérsavóban, betegségfolyamatoknál azonban néha csupán elenyésző mennyiségben. Kiss Gy. kimutatta, hogy számos körülmény a komplement fermenttermészete mellett szól. Ezek : a haemolysis tág határok között független a komplement megkötésétől; a haemolysis bekövetkezésének gyorsasága és erőssége a komplement concentratiójától függ s nem annak absolut mennyiségétől s a hatást konyhasótartalma erősen befolyásolja. Amellett a komplement igen rövid idő alatt könnyen tönkremegy (nem
