Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)

A syphilis kórokozója és a kísérleti ójtások

34

cynocephalus sphynx és hamadryas). Míg az anthropoidáknál már kisebb sebzés is elégséges a fertőzésre s e fertőzést rendesen követik a gene- ralizálódás tünetei, addig az alacsonyabbrendűeknél igen mély scarifi- catiók vagy bőr tasakokba való ójtás szükséges s a kifejlődött pri- míeraífectiót csak kivételesen követik a generalizálódás kétségtelen jelei. A spirochaeták behatolási helyén képződő primseraffectio a majomnál klinikai megjelenésében nem szokta azt a typust mutatni, amilyent mi az emberi syphilisnél megszoktunk. A scarifikált helynek megfelelőig a typusos, átlag 10—22 napos lappangási időszak után, vérbő vagy erodált mély beszürődés keletkezik, gyulladásos sánczszerű széllel, melyben a spirochaeta kimutatható. E beszürődés 3—4 hét múlva hámlás kíséretében gyógyul avagy kifekélyesedik s az utóbbi esetben

4. ábra.

Nagy spirochastagöczok a mellékvesében. Entz B. után.

váladéka a fekélyt borító pörkké szárad be. A primaeralTectiót követőig néhány nap múlva környéki mirigyduzzanat támad, mely azonban nem oly kifejezett, mint az embernél, sőt néha egyáltalán nem mutatkozik. Az anthropoidáknál átlag 33 nap múlva a bőrön — néha a majomnak mind a négy tenyerén vagy heréjének bőrén — rendesen csekély számú, beszáradó vagy kifekélyesedő papula támad egyidejűleg néha a szájnyálhártyán vagy a nyelven fejlődő plakkokkal. Az alacsonyabb- rendű majmoknál másodlagosnak leírt kiütéseket többen nem ismerték el syphiliseseknek, míg Hoffmann azokban a spirochíeta jelenvoltát ki nem mutatta.

Úgy a positiv spirochaetáléit, mint a typusos lappangási időszak — incubatio — környéki mirigyduzzanat s a másodlagos tünetek a syphilises fertőzést s annak generalizálódását kétségtelenné teszik s hogy a betegség állatoknál is megtartotta továbbfertőző tulajdonságát, azt azok a kísérleti sorozatok igazolták, melyekben majomról majomra történ-