Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis kórokozója és a kísérleti ójtások
35 tek a sikeres inoculatiók. Sőt Neisser azt is demonstrálta, hogy az inficiált majom vérével, májával, lépével és csontvelejével egészséges majmot lehet fertőzni. Ami a fertőzés módjait illeti az állatójtások bebizonyították, hogy a fertőzés létrejöhet a bőrön, nyálhártyán keresztül prirmeraffectió provokálásával, de történhet intravénás, intracardialis (Uhlenhuth és Mulzer) utón is s ekkor természetesen priimerafTectio provokálása nélkül. Az emberi luesnél mindig ily hsematogen eredetű a világra- hozott lues, mely természetesen nem kezdődik primteraffectió- val. Subkután és intraperitonealis inoculatiók kevésbé sikeresek Ugyancsak az állatkísérletek útján sikerült a vírusnak egyes, oly emberi szervekben, váladékokban való jelenvoltát bebizonyítani, amelyben magának a spirochtetának megtalálása eddig nem sikerült, vagy nagy nehézségekbe ütközött, ámbár hogy ott is jelen lehet, azt ENTZ-nek (1906) kongenitalis magzathullákon végzett vizsgálatai is igazolták, midőn a mirigyek kivezető járatainak falában, sőt azok lumenjében is demonstrálta a parazita jelenvoltát. Syphilisesek vérével HoFFMANN-nak sikerült a beójtás, de csak igen nagy mennyiségű anyaggal, ami szinte amellett szól, hogy a pallida — a veleszületett syphilis kivételével — csupán igen kis számban van jelen a circulatióban. Arzt és Kerl (1914) paralysises betegek vérével ójtottak sikerrel. De nemcsak a syphilis manifest tüneteit magánviselő szervezetből származó vér, hanem oly egyének vére is, kik a betegség észlelhető jeleitől mentesek, de vérsavójuk positiv WASSERMANN-reactiót ád, positiv ójtási eredményt adhat (Mulzer és Uhlenhuth 1914), sőt Frühwald (1914) oly syphilisesek vérében is megtalálta a pallidát, akiknél a WR. még negativ volt. E kísérletek azt bizonyították be, hogy a Waóáermann-féle reactio poóitivitáóa éppen nem párhuzamod a vérnek a parazitával való eláraóztáóával. Finger és Landsteiner lueses heregyulladásos egyén spermájával valamint egy oly secundam syphilises spermájával is, akinek genitáliái épek voltak, sikeresen ójiottak, ami annak a bizonyítéka, hogy a spermával való fertőzése a nőnek lehetséges még akkor is, ha a sexualis szervek lokális folyamata hiányzik. Megjegyzendő azonban, hogy manifest, sőt heréjén a florid syphilis látható jeleit mutató egyén spermája sem mindig fertőző! Neisser kongen. syphilises újszülöttek orrváladékával positiv inoculatiót végzett. Syphilises nők tejéről Uhlenhuth és Mulzer (1913) állapították meg állatójtások segélyével, hogy az műn mindig ugyan, de fakultative fertőző s hogy a syphilis észrevehető tüneteitől mentes anya teje is tartalmazhat aktiv vírust. A prirmer és secundam syphilidekből (primserafTectio, papulák, nyirokmirigyek) az inoculatio könnyen sikerül, nehezebben ha e képletek már a visszafejlődés stádiumában vannak avagy szétesésnek indultak. Sandmann már huzamosb idő óta gyógyult, illetőleg látszólag teljesen felszívódott syphilises elváltozások helyéről is sikerrel inoculálta majomra a vírust, amely kísérleti eredmény a recidiv elváltozások létrejöttére vett világot. Tertiam syphilises produktumokból positiv 3*
