Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
leg már jelenlevő következményes degenerativ állapotok miatt a rugalmasságában helyenkint szenvedett érfal képes-e elviselni azt a nagy vérnyomáskülönbséget, mely ily nagymennyiségű idegen anyagnak egyszerre az erekbe való vitelével okvetlenül jár. Syphilises érbántalmak gyanúja esetén még inkább ajánlhatjuk, ha az arsén hatásáról lemondani nem akarunk, a salvarsan kisebb (020) adagjainak glutaealis injectióját steril olajos emulsióban, vagy igen kis adagoknak (O'IO—020} lehetőleg kevés vízben (50—60 ccm3) való oldatának óvatos gyűjtőeres applicatióját, esetleg néhány napi időközökben többször megismételve. A kénesőkezelésre vonatkozólag a tertiaer eseteknél is azt tartjuk, hogy az inkább rövid ideig tartó, de erélyes legyen. Jódot rendesen középdosisokban (pl. jódkalium 100:3000) alkalmazzuk a jodismus enyhe tüneteinek (nátha, conjunctivitis) beállásáig, midőn vagy rövid pihenőt tartunk, vagy más szerre (néha a ZiTTMANN-féle kúra kiváló hatású) térünk át. Vannak, akik a különböző antisyphiliticumok együttes és egyszerre való alkalmazásának (pl. jód belsőleg s mellette kéneső bedörzsölés, injectio vagy jódkéneső esetleg kénesőarsénes [ene.íd] preparátumok) hívei. Mi azonban czélravezetőbbnek találtuk az anti- syphiliticumoknak egymás után való alkalmazását, midőn jobban meg van adva a módja annak, hogy a szervezetet minél tovább syphilis- ellenes szerünk hatása alatt tarthassuk. Hogy a syphilis kezelése a tertier szakban meddig tartson, milyen legyen az alkalmazásba jövő szerek sorrendje s az egyes antisyphiliticumok mily időközökben ismételtessenek meg, arra véleményünk szerint sémákat felállítani nem helyes, mivel minden egyes szervezet szereink hatása irányában más és másképpen viselkedvén, az individuálisan állapítandó meg. Legmegfelelőbbnek tartjuk — más hiányában — az időnkint ellenőrzés czéljából eszközölt WR.-hoz alkalmazkodni oly értelemben, hogy — ha egyéb tünete a betegségnek nincs — a kezelés csupán a reactio negatív irányban való megváltozása esetén szakítandó meg. A WR.-nak szereink hatása alatt gyors átalakulása a positivból a negatívba a betegség jóindulatára utalhat, míg makacssága szereink fokozottabb, energiásabb’ alkalmazását, esetleg a más szerre való áttérést javalja. A végleges gyógyulás időpontjának meghatározására vonatkozólag utalunk «A syphilisgyógyítás általános elvei» ez. fejezetben mondottakra. Igen megfontolandó lesz eljárásunk akkor, midőn pl. oly beteg áll előttünk, aki régen, évek sőt évtizedek előtt luesszel tényleg fertőzve lett s akkoriban kúrában is részesült, mig ez idő szerint a lues semmi egyéb jelenségét nem mutatja, mint azt, hogy vérsavója positiv \\ Rad. A syphilidológusok egy tekintélyes része ilyenkor a «quieta non movere» elvét vallja hivatkozással azokra a katasztrofális következményekre, midőn ily tulajdonképpen semminemű bajt a betegnek nem okozó eseteknél az erélyes therapiás beavatkozást aggasztó, sőt igeu súlyos syphylises complicatiók követték, különösen a központi ideg- rendszer részéről (lues cerebrospinalis, paralysis progressiva). Amellett, hogy hangsúlyozzuk azt, hogy az ilyen eseteknél sem tekinthető min-
