Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)

A syphilis gyógyítása

alatt tartjuk, tekintet nélkül arra. hogy mutatkoznak-e tünetek vagy sem szem előtt tartva azt, hogy nem minden recidiva jelenti egyszersmind a betegség rosszabbodását éppen úgy, amint a tünetek gyógyulása vagy kimaradása még távolról sem jelenti a syphilis gyógyulását. Az empiriás tapasztalatoknak, melyek a prolongált therapia mellett szólnak, nagybecsű kiegészítője ilyenkor a \YR. A WR.-nek tartósan negatívvá válása s a szerelések fokozatos ritkulása mellett s végre kezelés nélkül is annak ily megmaradása zsinórmértékünk lehet már azért is, mert ezidőszerint ennél tökéletesebb módszerrel kezelésünk eredményének megbirálásánál nem rendelkezünk. E. Hoffmann (1913) a korai és idősebb secundae r esetek 83%-ában látta a WR.-t tartósan negativvá válni kéneső-salvarsan kombinativ kúra (többször váltakozva alkalmazott kenőkúra [átlag 35 kenés á 4—5-0 gr. egy kúrában] vagy 10% hydr. salicylicum [átlag 12 inj. á 0.1] vagy kálóméi [á 0-05] injec- tiók és 4—5 salvarsan infusio [á 0 30—0‘40]) befolyása alatt.

Volt idő, midőn a syphilidologusok egy része ZEisdel élén a tertiaer- stadiumban a kizárólagos jódhasználatnak adtak előnyt, ama RicoRDig követhető meggyőződésük alapján, hogy a tertiarismus voltaképpen már nem is syphilis, hanem csupán «.postsyphilises» betegség. A mer- kurialistáknak is egy nagy része e feltevésben a kénesőt a betegség e szakában fölöslegesnek és hiábavalónak tartotta. Mi annak kétségtelen ismeretében, hogy a tertiär jelenségek sem mások, mint ugyanannak s ugyanoly virulentiájú vírusnak az áthasonult talajdifferentia alapján alakban és jelentőségben módosult produktumai, a betegség késői stádiumában is alkalmazzuk a kénesőt, de amellett a józan empiriás megfigyeléseken alapuló s kiváltképpen a tertiaer jelenségek ellen tagadhatatlanul páratlan hatású jódot (elsősorban annak káliumsóját) sem véljük mellőzhetőnek. sőt a vérerek, agyvelő ez időszaki bántalmainál minden egyéb szerelést hatásban fölülmúlónak tartjuk. A gyűjtőeres salvarsan infusiót e stádiumban főleg az egyéb kezeléssel makacsul daczoló jelenségek s életet fenyegető súlyos és gyors beavatkozást sürgető esetek számára hiszszük reserválandónak, ámbár a szernek kiváló hatása a tertiär jelenségekre is tagadhatatlan. Ily esetekben azonban nem számítunk az Ehrlich iskolájától föltételezett közvetlen parasitotrop hatására,— hisz a parasiták ily késői elváltozásoknál többnyire már az erektől távol a szövetek mélyében (agy- velőkéreg) s gyakran körülírt reaktiv kötőszöveti hyperplasia által körültokolt góczokban (gumma) tartózkodnak s a szervezetben gyorsan átfutó intravénás infusióval alig volnának közvetlenül befolyásolha- tóak, hanem a kétségtelen előnyös, ámbár éppen nem «csodás» hatást inkább a fokozott s rövid idő alatt szinte forradalmilag megváltoztatott anyagcsereviszonyoknak tulajdoníthatjuk. Kétségtelenül alkalmas volna a salvarsan gyűjtőeres alkalmazásában arra, hogy kiváltképpen a vérerek oly gyakori és oly súlyos következményekkel jaró bántalmainál az érfalban tartózkodó spirochadákra deletaer hatást gyakoroljon, de ily esetekben mégis nagyon is meglontolandónak tartjuk alkalmazását, mivel kérdéses s előre nem látható, hogy vájjon az eset-