Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
268 Oy(')(jyítószereiiik alkalmazása a betegség különféle stádiumaiban. Megelőző fejtegetéseink alapján eleve tisztában lévén avval, hogy az ezidőszerint ismert antilueses szereink egyike sem teljesen alkalmas arra, hogy — egyes kivételesnek tekinthető esetektől eltekintve — egy magukban a szervezetet a betegségtől teljesen mentesítsék, ezért mindinkább elterjed a különböző szereink alkalmazását ajánló kombi- nativ syphilistherapia, annál is inkább, mert, amint azt a véglegesen gyógyult esetek hosszú sorozata is bizonyítja, ekként az esetek túlnyomó részében a szervezet teljes és végleges sterilezése azaz a betegség gyógyulása el is érlieíő. Hogy a gyógyulásnak legfőbb akadálya ma is a betegek tudatlanságában, illetőleg indolentiájában rejlik, azt PniLipp-nek (1914) a hamburgi viszonyokat illusztráló, de máshol éppúgy érvényes statisztikája is bizonyítja. Összeállítása szerint 1433 beteg közül, kiknek sorsát figyelemmel kisérhette, 89% elégtelenül kezeltette magát és csupán 11% némiképpen elegendően. A kombinativ therapia távolról sem a mi korunk találmánya. Megvolt az már akkor, midőn még az elmúlt századokban az orvosok a kénesőkezelést különböző, az anyagcserét fokozó eljárásokkal — amit ők «vértisztítás»-nak neveztek — kapcsolták egybe. A jód felfedezését követő idők antimerkurialistái, kik egy szerrel, a jóddal hitték a syphilist véglegesen orvosolhatónak, kudarezot vallottak s e kudarcz megismétlődött napjainkban, midőn a salvarsan leglelkesebb hivei is kénytelenek voltak a szer egyoldalú alkalmazásának reformálásával a régi kéneső és jódkezelést is recipiálni. A kizárólag a salvarsanra ^szorított antilueses kezelést ma Wechselmann-í és LEREDDE-t kivéve úgyszólván senkisem alkalmazza. De épúgy nem képezheti a modern orvos egyedüli feladatát a syphilises szervezetnek egyoldalú merkurializálása egyéb szereink és módszereink elhanyagolása mellett. A syphilisgyógyítás általános elveiről szóló fejezetben kifejtettük és igazoltuk azt az álláspontot, hogy a betegség kezelését azonnal meg kell kezdenünk, amint a diagnosis! teljes biztonsággal felállítottuk. S ez a kezelés a betegség primaer stádiumában legyen a lehető legerélyesebb, hisz ma már tudjuk, hogy sok esetben már a spirochmta megtelepedése révén ily korán determinálódnak az egyes szervek, melyek a virus iránti fogékonyságuknál fogva hivatva lehetnek a betegség későbbi irányát megszabni. Oppenheim (1896) az agyvelő syphiliséről Írott kiváló munkájában egyenesen hangsúlyozza, hogy rendesen oly egyéneknél észleljük később a belső szervek súlyos tertiam syphilisét s különösen az agyvelő és gerinezvelő irreperabilis késői bántalmait, akik hiányos kezelésben részesültek s Mattausciiek és Pilcz- nek már említett (1. 224. old.) statisztikája Oppenheim megfigyelését teljes mérvben igazolta.
