Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
2ö2 Megjegyzem, hogy a szernek tisztán destillált vízben való oldásától (a physioh konyhasó oldat helyett), a mit Emery ajánlott először, semmi hátrányos liatást nem láttam s a lényegesebb hőemelkedések rendesen kikerülhetők. Ami az ilyen alkalmazást követő haemolysist illeti, Émery szerint 40 percztől három óráig az infusio után tényleg a vörösvérsejtek egy része tönkre megy, de ugyanaz tapasztalható a konyhasós, a hyper- és hypoalkaliás oldatok után is s minden esetben az erythrocytaveszteség gyorsan pótlódik. A salvarsan vizsgálatánál Hata állat kísérletei alapján arra a következtetésre jutott, hogy a testsúly kg.-jára a szerből 4 mgr. nem elegendő, 15 mgr. pedig több a szükségesnél, 100 mgr. pedig a tolerált adag felső határa. Azonban itt is bebizonyosodott, hogy az állatkísérletek eredményei nem vihetők egyszerűen át az emberre s ez az adag is túlmagas, mivel e számítás szerint 0*90—1 05 gr. volna szükséges egy normalis 70 kg. súlyú betegnél, A súlyos, EnRLiCH-iskolájától eleinte tagadott, majd más technikai hibáktól (régebben destillált víz a benne levő baktériumok endotoxinával=«vízhiba)) stb.) eredőnek tartott, áznia úgyszólván általánosan aráenintoxicatiónak elismert jelenségeket, melyek nem egy esetben lethalisan is végződtek, a legtöbb esetben éppen ily túlnagy adagok, illetőleg ezeknek rövid időközökben való megismétlése (az arsen komnlativ hatású !) okozták. Ma. midőn bebizonyult, hogy egyedül a salvarsantól, még éppen hogy tolerált legnagyobb adagjaitól sem várható a szervezetnek absolut sterilizálása s amellett, amint számos esetben alkalmam volt arról meggyőződni, hogy a gyógyszer előnyös hatása nem fokozódik annak az éppen hogy még tolerált dosisnak megközelítése által — egyáltalán nem tarthatjuk okadatoltnak ily nagy, veszélyessé válható adagok alkalmazását egy oly idősült fertőző betegségnél, mint amilyen a syphilis, ahol rendesen a vitalis indicatio — ami a legketesebb eredmémü műtétnek is jogos bázisa lehet — nem forog fenn. Ma már azoknak a szerzőknek nagyrésze is, akik a szer dosis maximalisán felül való adagolásának kezdetben lelkes védői voltak, sokkal kisebb salvarsan mennyiséggel beérik, igaz, hogy részben a katasztrófalis következmények súlya alatt. Én már 1911-ben, midőn még a legtöbb oldalról a nagy adagok alkalmazásának czélszerűbb voltát vitatták (Gennerich pl. rövid időközökben 5—G salvarsan infusiót á 0 50 ajánlott) határozottan a kisebb dosisok alkalmazása mellett foglaltam állást s ma is teljesen ugyanazon az állásponton állván, a salvarsanből felnőtt férfinak legfeljebb 0'4(), nőknek, gyengébb szervezetű s idősebb egyéneknek legfeljebb 0'30 salvarsant, vagy pedig 0%/í5—0 60 neosalvarsant adok egy-egy gyűjtőeres infusióban s az adagot azon esetben, ha a beteg jól tűrte a szert a szükség szerint esetleg 8—10 nap múlva megismétlem, azonban a rövid időközben való harmadik ismétlésre csupán igen rosszindulatú esetnél vállalkozom. Nékám (1911) az adagolás tekintelében ugyancsak a kisebb dosisokat ajánlja s az intravénás infusiónál a testsúly egy klgr.-jára 0*007 gr. salvarsant számít. Marschalkó (1912) kilónkint legfeljebb 0*005 gr. salvarsant ajánl. Mi a magunk részéről, amint azt már 1911-ben okadatoltuk salvarsanből
