Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
-263 0*003—0005. neosalvarsanból pedig legfeljebb 0-007—000-8 gr.-ot szoktunk a beteg testsúlyának 1—1 kilogr.-jára számítani a gyűjtőeres in- fusiónál. Basch (19Í2) kilónkint 0-008—0*01 gr.-ra tett salvarsan mennyiségét soknak tartjuk. A vízben könnyén oldódó neosalvarsannak concent válton gyüjtöérbe való átlósát Ravaut és Dühöt kísérelték meg először s kedvező eredményeiket Stern, Strauss. Zumbusch es Kerl is megerősítik. Saját tapasztalattal, a concentrált adagokat illetőleg nem rendelkezünk. Zumbusch meglehetős magas adagokban í0*75—0*9 gr. neosalvarsan) alkalmazta. Kerl i 1913j Riehl klinikáján 118 beteget 345 injeetiöval kezelt ily módon. Az oldatot úgy készítette, hogy frissen sterilizett destillált víz minden 2 cm3-e O'lő gr. neosalvarsant tartalmazott oldat alakjában. Ebből kb. 8—10 cm3-t fecskendezett be intravénásán. Feltűnőnek jelzi, hogy a bőemelkedés a neosalvarsan ily alkalmazásánál, amennyiben jelentkezik, később mutatkozik, mint az intravénás infusiőnál. Kerl fokozatosan emelkedő adagokkal kezelte eseteit azon az alapon, hogy a betegség kezdetén a vérben vészteglő pal- lidák már kis adagokkal is elpusztíthatok, míg később a szövetekben már megtelepedettek ellen a nagyobb adag indikált. A salvarsan, illetőleg a neosalvarsannak intraduralis alkalmazásáról 1. 187. lap Kétségen kívül a salvarsannak árnyékoldalát képezik a szer néha kiszámílhatallan mellékhatásai, melyeket legnagyobbrészt arsenintoxi- catióként kell felfognunk. Ezek az intoxicatiók azonban súlyosabb, sőt egyenesen katasztrofális formájukban — mint említettük — majdnem kizárólag a nagy adagok alkalmazása után, vagy a betegnek az infusiót közvetlenül követő időben való czélszerűtlen és könnyelmű magatartáóa esetén támadnak s kisebb adagok után inkább csak a contraindicatiók figyelmen kívül hagyásánál. Ilyen contraindicatiók : a nephritisek. előrement szívbántalmak. kahe- xiás állapotok, aortaaneurysma. az agyvelőalapi erek megbetegedései, előrehaladott arteriosklerosis, előrement tüdőgümősödés, hoemoptoe, májzsugorodás, status thymicolymphaticus, igen magas életkor, amely esetekben tanácsos a salvarsant, illetőleg a neosalvarsan alkalmazásáról végleg lemondanunk vagy az igen kis adagokban való (0“20—0.30 neosalvarsan) intramuscularis applicatióhoz fordulnunk. Az alkalmazás után, az indicatiók betartása mellett is olykor mérsékelt hőemelkedés (39°-ig), rosszullét. főfájás, diarrhoea, szédülés. émelygés, nyugtalanság és félelem érzete, herpes zooster lép föl. mint mulékony arséntünet. Feltűnő, hogy a kombinativ kéneső- salvarsan-kezelés rerája óta. azok az ijesztő nagy hőemelkedések, melyek a salvarsan infusióhoz oly gyakran csatlakoztak, igen megritkultak s inkább azokban az esetekben észlelhetők, midőn a salvar- san-infusio a kéneső alkalmazását megelőzi. A bőrön néha az ú. n. Jari.\ch-Herxheimer-féle reactio mutatkozik, voltaképpen mint analo- gonja a tuberculin befecskendezés után fellépő gümős góczreactiónak A prinueratrectio. maculák és papulák vizenyősen megduzzadnak, erősebben kiemelkednek, élénkpiros, néha skárlátvörös színt öltenek s az addig egyes esetekben szemmel alig észrevehető kiütések bővérüek és szembeötlőkké válnak, amely tüneteket a szernek a hajszálerekre való közvetlen hatása idézi elő. (Megjegyzendő, hogy néha kénesőbefecskendezés után is észlelhető a kiütéseknek ily viselkedése. Jarisch L. 245. 1.) A salvarsan, illetölag a neosalvarsan nagy dosisai után, sőt kisebb
