Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
261 böző autorok a szer ilyképpen való alkalmazására a methodikák és az eszközök egész légióját ajánlják. Mi a legegyszerűbbet, a legkevésbé komplikáltat s emellett a legkönnyebben t iszlánt art hat ót tartván egyszersmind a legmegfelelőbbnek is, osztályomon a következőképpen járunk el : Minden egyes a beteggel érintkezésbe jöhető eszköz, anyag, ruhadarab és ágynemű (oldóhengerek, üvegneműek, canule, gummicsővek, műtőasztal lepedője, törülközők stb.) részben előző alapos kimosás után autoklavban, illetőleg száraz hőben sterilezve lesznek s ezért üvegneműekre jobb a hőálló jénai üvegből készülteket használni. Talán említenünk sem kell, hogy az orvos az infusio előtt a műtéteket megelőzőleg szokásos fokozott kézmosást végzi és sterilezett kötényt ölt magára. Az oldathoz szükséges víz az infusio napján lesz frissen destillálva és sterilezve s a szerrel való oldat közvetlenül a műtét előtt készítendő el. Az oldat elkészítése aszerint változik, a mint a salvarsant vagy a neosalvarsant adjuk. Ha a salvarsant adjuk, akkor az előkészített üveghengerben O^O—040 gr. gyógyszert ÍOO'O gr. destillált kb. 36'5—38’0° G. hőfokon tartott st. d. vízben oldunk s összerázzuk. Ezután az oldatot felhígítjuk 120 cm3-re s cseppenkint adott 3—5 csepp 15%-os nátronlúggal alkalizáljuk. Közben, ha zavaros több ízben újra összerázzuk, míg kristálytiszta nem lesz. A neosalvarsan alkalmazásá76. ábra 77. ábra. Tűk a gyűjtőeres salvarsan infusióhoz. nál 0'20—0’60 gr.-ot hasonló módon oldunk ÍOO'O gr. destillált vízben (ekkor a natronlug elmarad !) Akár az egyik, akár a másik készítményt használjuk is, ezután az eljárás egyforma. Az oldatot steril itatóspapírral kibélelt tölcséren keresztül szűrjük az egyszerű 250 cm3-re mérczézett üveghengerbe, mely alól 1—l1/^ méteres gummicsővel és végén üvegnyéllel ellátott canule-lel van ellátva s a cső előzőleg steril vízzel megtöltetett. A legalább négy óra óta táplálékot magához nem vett beteg a műtőasztal szélén hanyatt fekszik karját lelógatva s a segéd a felkart, miután a cubitalis tájat aetherrel vagy alkohollal megtisztította egyszerű gummicsővel leszorítja, úgy hogy a radialis pulzálása még érezhető legyen, mire — különösen ha a beteg kezét néhányszor ökölbe szorítja — a kar cubitalis gyüjtőerei megduzzadnak. Ezalatt a műtő a csőben levő vizet s vele a veszélyessé válható légbuborékokat kiereszti, mialatt a hengert a másik segéd magasan tartja s azután a műtő a beteg mellé zsámolyra ülve, a segéd leszorítja ujjaival a csővet. Miután a balkézzel az alkar bőrét feszítve a vénát lehetőleg fixáltuk, jobb kézzel a canulet a kiválasztott gyüjtőérbe szúrjuk s az üveghengert tartó segéd azt mélyen lesülyeszti és a leszorított csövet elereszti, midőn ha csakugyan a gyűjtő- érben van a canule, a vér a canule üvegillesztékében megjelenik (aspiratio). Ha a vér megjelent az illesztékben, a segéd a magasba emeli az üveghengert s ugyanakkor a másik segéd eloldja a lekötött kart s az infusio megindul s a kb. 120 cm3-nyi oldat 1—l1/« perez alatt a gyüjtőérbe folyik. Midőn az üveghenger tartalma a kiürüléshez közeledik, a segéd a csövet ismét lefogja, a canule-t kihúzzuk s a kart lekötjük. A beteget utasítjuk, hogy az infusio után három óra hosszat teljesen mozdulatlanul feküdjék s csak ezután adunk neki húslevest belévert tojással. Ezután még 48 óráig marad fekve a beteg, ha nem is mozdulatlanul, de lehetőleg nyugodtan. A telt gyomorra való infusio adása bajra vezethet s az infusio utáni bő táplálkozást, valamint a korai felkelést is szigorúan tiltsuk el.
