Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
tában használatos. A salvarsan és a neosalvarsan sorsával a szervezetben különösen Riebes (1914) foglalkozott s vizsgálataiból kiderült, hogy salvarsan injectio után az arson tovább marad vissza a szervezetben, mint az atoxyl vagy az arsacetin után. Az izomdepót-ban még 10 hét múlva is jelen van. A bevitt salvarsan főképpen a májban halmozódik. többószöröó injectio után a ószervekben a ószer cumulati ója megy végbe s az arsenkomponens a szervekben még hónapok múlva is kimutatható. A kiválasztás a vizelet és a bélsár útján történik. A salvarsan forgalomba bocsátása előtt Ehrlich (1910) nagyszámú állatkísérletéről referált, melyeket munkatársával íÍATA-val végzett s melyekben szerinte a szer a spirochíetákat egyszerre, egy csapásra megsemmisítőnek, «therapia sterilisans magna»-nak bizonyult minden organotrop tulajdonság nélkül. A kísérletezések a világ minden részén megindultak, nemcsak az orvosok, de a laikus sajtó és közönség felcsigázott érdeklődése és hihetetlen optimismusa mellett. Az első kísérletezők Ehrlich, Wechselmann, Iversen stb. a vizes savanyú oldatnak nátronlúggal való közömbösítését, illetve enyhe alkalizálását kívánták s ekként a szernek bőr alá és a glutseusizom közé való fecskendezését. Az első optimista közlések után azonban, többnyire a szernek a syphilis tüneteire való kiváló hatásának kiemelése mellett, a hátrányok is mutatkoztak. «A protrahált nagy fájdalom,» írtam 1911-ben (Gyógyászat), «melyet ezek az injectiók, még elosztva is, a glulseusokban s onnan kisugározva az alsó végtagokban okoztak, az igen intensiv hőemelkedés (39'5—40° C.) az injectiót követő napokban, néha kínzó hányinger, továbbá az a tapasztalatunk, hogy különösen a subkután befecskendezést kapott betegeknél elég gyakran hónapok múlva is az injectio helyén mogyorónyi-diónyi többé-kevésbé resistens, később hullámzást mutató s megnyitáskor genyes, sárgás vagy kocsonyás arséntartalmú tumorok voltak tapinthatók, arra indítottak, hogy csakhamar áttérjünk az akkor már több oldalról ajánlott (először Volk és Kromayer-IóI alkalmazott) steril olajos suspcnsióknak izom közé, illetőleg a gyógyszer destillált vizes alkalias oldatának a gyüjtőerekbe való alkalmazására.» Azonkívül a subkutan és intermuscularis injectiók helyén kiterjedt szövetelhalásokat tapasztaltak (Entz 1910) melyet részint közvetlen arsénhatásnak tulajdonítottak vagy annak, amint azt Riecke és Knappe állatkísérleteikkel igazolták, hogy a szer stasist és helybeli lnemorrhagiás infarctust okozott. E nekrosisok egyrészt megakadályozták a szer felszívódását, másrészt fennállott az a veszély, hogy helyükön a salvarsan bomlik s mérges arsén összeköttetések támadhatnak. A kisebb nekrosisok a szövetek mélyében hosszú időalatt felszívódásra jutnak,míg a nagyobbak, mint «caput mortuum»-ok igen sokáig változatlanul maradhatnak helyben. Mi 1911. év elején azon az állásponton, hogy minél kisebb legyen az injiciálandó anyag meny- nyisége, arra törekedtünk, hogy a szükségelt salvarsan mennyiséget, rendesen 0 20—0 40 gr.-ot csupán 7—8 cm3 olajban suspendáljuk s ezt a mennyiséget is mindig leiében az egyik, felében a másik gluteusba adtuk, óvatosan elkerülve azt, hogy a szúrócsatornába is jusson a szerPoór: A syphilis kiirtana és gyógyítása. 17
