Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
256 mely exitus-szal is végződhetik, ha idejekorán tracheotomia nem végeztetik. Parotitis, jóindulatú thyreoiditis (Gondorow, Sellei, F. Mendel) is támadhat jód- használat közben. Ily esetekben természetesen a szer használatát végképen elhagyjuk az illető egyéneknél, míg az enyhe jódtünetek nem vehetők contraindicatió- nak. A szervezetben jelenlevő jód F. Lesser szerint könnyen kimutatható akként, hogy némi calomelport a beteg nyálával összekeverünk s ekkor a calomel sajátos sárga szint ölt fel. Aubert a jodismus elkerülése végett a jodkaliumoldathoz belladonna hozzátételét ajánlja ekként: Rp. Kalii jodati 10-0, Aquae dest. 2000 Extr. Belladonna? 0*1 MDS. 3 X napj. 1 evőkanállal. E. Frey (1914) pedig ugyanazon czélból kisérletei alapján a jódnak mésszel való kombináczióját javasolja a következőképpen : Rp. Solutionis calcii jodati puriss. (5% vízmentes só) 150-0 DS. 3 X napjában egy-egy evőkanállal 1 pohár vízben (1 evőkanál = 0-5 gr. calciumjodid). Megjegyezzük, hogy az utóbbi szer eddig még emberen kipróbálva nincsen. Az ars én. Nincs fém, melyet az alchymisták idejében a syphilis ellen nem alkalmaztak volna s így az arsént is már David de Planis Campy 1623- ban alkalmazta, majd kétszáz évvel később Vogel és Zügenbühler ajánlották 1807-ben a betegség ellen. Organikus összetételeiben Gautier, Brocg, Danlos, Salmon kísérleteztek vele syphilisnél. De a figyelmet napjainkban elsősorban Uhlenhuth irányozta reá, midőn bizonyságát szolgáltatta annak, hogy az atoxyl a spirillosisoknál gyógyítólag hat s Koch e szert az álomkórság ellen alkalmazta. Az atoxyl csakugyan feltűnő hatású antisyphilises szernek is bizonyult, azonban már korán észrevették azt a veszélyes mellékhatását, hogy a látóideg sorvadását okozza. E mellékhatása azután egyszerre elzárta előle a thera- piai érvényesülés lehetőségét. Az arsénnel való kísérletek sorozatát azután Ehrlich karolta fel, miután Gautier már évekkel előtte hangsúlyozta, hogy a szerves arsénvegyületek kevésbé mérges hatásúak mint az anorganikus készítmények. Kiindulva azon chemotherapiai elvéből, hogy oly chemiai szereket kell alkalmazni, melyek a szervek sejtjeit nem sértik, tehát nem organotropok, azonban a parasitmr sejtekre sajátos affinitásuknál fogva megsemmisítőleg képesek hatni, tehát parasitotropok, az atoxyl chémiai összeköttetéseiben egyes moleculá- kat mással helyettesített s előállította az aráacetin-1, majd midőn ez is organotropnak bizonyult, a óoloaráan-1 és ismét egy csekély chemiai változtatással ebből a neoáalvaróan-1. A áalvarácin dioxydiamidoarsenobenzol (((606») kénsárga, a levegőn könnyen bomló, 34% arsént tartalmazó vízben, könnyen oldódó por, mely 0 2, 0 3, 0-4, 0‘6 és 0 8 gr. mennyiségben légüres, beolvasztott ampullákban kerül a forgalomba. A neoáaloaróan formaldehysulfoxylsavas nátriumnak salvarsannal condensatio állal nyert terméke. Ehrlich szerint a salvarsannál kevésbé organotrop. Frissen desti 11 ált vizes olda-
