Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis általános kórtana
19 A syphilis cyklusos menetének említett törvényszerűségéből következik, hogy normális esetekben a virus behatolásának helyén szabály- szerű idő (elóő lappang ási ázak, incubatio) múlva jelentkezik az első elváltozás, a prii2iaeraffectio (affectio initialis) s azt hasonlóképen szabály- szerű idő múlva követik rendesen jellegzetes kórkép alakjában a korai, majd ezeket az esetek nagy számában, de már nem oly szabályos időben a késői tünetek. Ricord kezdeményezésére a syphilis e szabályos időszakainak jelzésére használatosak az eláődlegeá vagy primaer, a mdáodlagoá vagy áecundaer s a harmadlagoá vagy tertiaer időszak elnevezések. Ez az empiriás alapon megteremtett felosztás tisztán gyakorlati czélú és kronológiai és didaktikai szempontokból ma is fenntartható, ámbár minélinkább ismeretesebbekké válnak azok a betegségfolyamatok, melyeknek oka a spirochsetával történt fertőzésben kereshető, annál több helyen töri át e classificatiót az élet. A syphilisnek a gyulladásos, gummás és degenerativ szakokra való osztása anatómiai alapon nyugodván, kétségenkívül tudományosabb és korunk irányzatának megfelelőbb volna, azonban a fennebb említett gyakorlati céloknak — ma még legalább — még kevésbé felelne meg, mint a régi, megszokott, ámbár elismerjük nem tökéletes RicoRD-féle classificatio. Végre is az, hogy nem minden egyes esetben alkalmazható ez s az élet a kivételek hosszú sorát kreálja, még nem elég ok e beosztás használhatóságának — hisz csak erről s nem többről van szó -— megtagadására. Nem is az a meglepő, hogy nem minden eset sematizálható, hanem inkább az, hogy az esetek túlnyomó többségénél e cyklusos lefolyás, melyen a RicoRD-féle classificatio alapszik, tényleg észlelhető. Ugyan csak régi, bevett szokás alapján a syphilis okozta specifikus bőrelváltozásokat áyphilideknek nevezzük. Amint a primaer affectiora jellemző az egymagában való jelentkezés, époly charakterisztikus a korai tünetekre azaz a áecundaer ótadiumra a virus szétszóródásával járó generalizálódás, futólagos tüneteknek eruptiv módon, symmetriásan a testfelület nagy részén való jelentkezése, azoknak spontán elmúlása, resolutiója s újból való jelentkezése (recidiva), azok felületes volta, míg a késői szakban, azaz a tertiaer átadiumban a tünetek ismét egymagákban, solitoer vagy igen kis számban körülírt helyen és asymmetriásan lépnek fel, mint szigetek jelennek meg a különben egészségesnek látszó szervezeten s eloszlásuk vagy eloszlatásuk után maguk után maradandó szöveti elváltozást hagynak hátra. A syphilis menete azonban csupán a bőrön s a nyálhártyán szokott ily jellemző lenni, mig a belső szervek és zsigerek syphilises folyamata távolról sem ilyen jellegzetes, amennyiben azokon a secundrer tünetek többnyire mint önmagukban specifikus jelleggel alig bíró, határozatlan, vérbőséges gyulladásos folyamatok mutatkoznak s többnyire csak a tertiarismus idején produkálnak bórbonctanilag is specifikusnak minősíthető elváltozásokat (gummák, beszűrődések) vagy pedig később, többnyire évek vagy évtizedek múlva oly kórállapotok fejlődnek ki. amelyek folyamatában már az eredeti syphilises fertőzés úgyszólván a háttérbe 2*
