Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis általános kórtana
20 kerül s azok, mint sajátos s az eredeti fertőzéstől elütő, önálló fejlődéssel bíró betegségek irányítják az illető szervezet további sorsát. Ez utóbbi megbetegedéseket — melyek közé a szív és az aorta- aneurysmák nagy részét, valamint a tabes, a paralysis progressiva s a leukoplakiát számíthatjuk — metaóyphilióeá betegségeknek nevezzük. A syphilis fértőzőképességére vonatkozólag azt, hogy a syphilis primaer nyilvánulása fertőző, már Ricord előtt is tudták, de Ricord maga még azt tanította, hogy a syphilis termékei közül csupán a primseraffectio fertőz, míg a későbbi elváltozásokban fertőző anyag nincs. RicoRDnak e tanítását azonban már a múlt század derekán megdöntötték Waller, Lindmann és Rinecker megfigyelései és a pfalzi névtelen írónak emberről-emberre való ójtásai, véglegesen bebizonyítva azt, hogy a betegség secundser termékei is fertőzőek, amit különben Wallace már régen vitatott RicoRüdal szemben. A tertker produktumok fertőző volta azonban napjainkig vitás volt. Azokat a spirocheetaelőtti időkben mint a betegség többé nem virulens c(utóbetegség»-ét (Bärensprung, Lancereaux, Mauriac, Baumler, Jullien, Hutchinson stb.), majd később a bakteriológiai serában már mint toxinhatás következtében létrejött, de magában élő virust nem tartalmazó s ennélfogva nem fertőző képződményt fogták fel. Azonban Fournier, Landouzy, Campana, Riehl és mások már a spirochreta előtti időkben írtak le tertieer termékekből eredő fertőzéseket, míg a kórokozó felfedezése után nemcsak magát a parazitát sikerült — ámbár kis számban, de állandóan — e termékekben kimutatni (Spitzer, Doutrelepont, Tomasczewski stb.), hanem Finger és Landsteiner valamint NEissERnek a tertiser syphilises termékekből való ójtással sikerült állatoknál is a betegséget előidézniük. E kísérletek a vitát végérvényesen eldöntötték s ma elmondhatjuk, hogy a syphilis minden egyes, terméke fertőző, ámbár a tertiaer képződésekben jelenlevő spirochaeták igen csekély számánál fogva a gyakorlatban az utóbbiakkal való fertőződés meglehetős ritkán fordul is elő. Felemlítendőnek véljük, hogy van az irodalomban oly — aa priorh ugyan el nem vethető, de eddig még elegendő bizonyítékkal nem támogatott — vélemény is, hogy a tertiaer termékekben a spirochaeta pallidának csak az általunk ismert alakja fordul elő oly ritkán, de jelen lehet nagyobb számban a kórokozó parazitának egy oly morphologiai átalakulása, mely még előttünk ismeretlen. (Mac Donagh, Halford Ross). A syphilis egyéb fertőző betegségtől abban is különbözik, hogy ennél a betegségnél a szó szoros értelmében vett immunitásról szó sem lehet. Syphilis ellenében ember nem immunis ó ha a vírus behatolt a szervezetbe, okvetlen elő is idézi a betegséget. A néhány esetet, melyben egyes egyéneknek a syphilis ellenében való absolut immunitását említik (Sarhos, Cullerier és Rattier) az irodalom csupán mint kuriózumot kezeli. De nemcsak a veleszületett immunitás nincs meg az embernél, hanem a syphilisnek a kiállása sem adja meg a későbbi fertőzés ellenében azt, sőt a betegségnek látható tünetekben való nyilvánulása idején sincs meg új fertőzés eile-
