Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
251 váltjuk ki eáetleg a méltán rettegett aráénintoxicatiőt. E kombinált szervekből ez idő szerint leginkább használatosak az enesol és a kontra- luesin. Az eneóol a kéneső salicylarsenátja, fehér por, mely vízben (30%) és 80% alcoholban oldódik. 38’46% fémkénesőt és 14% arsént tartalmaz. Kiválasztása a vizelet útján történik s az 12 órán át igen erélyes, azután mindig kisebb. Brucamprath, Bloch, Majocchi, Porosz, Hudo- vernig, Frey, Mentberger és mások egy és más hatását dicsérik. 2 és 5 cm3 ampullákban kerül forgalomba, egy cm3 tartalma 003, középadagja : 2 cm3 = 0-06 enesol pro die. Izom közé naponta vagy másod naponként alkalmazzák összesen 15—20 injectióban. A kontralueóin-1 Bichter (1913) hozta forgalomba. A készítmény salicyl, sozojodol, chinin, snblimat, phosphor és arsénból van kombinálva, főalkotórésze azonban a colloidalis kéneső. Klausner, Starke, Scholtz, Fürth s mások kísérleteztek a szerrel s részben dicsérik hatását a lues különféle stádiumában, részben hatástalannak találták (Fürth). Klausner egy kúrára öt napos időközökben 5—8 injectiót ajánl egy-egy ampullával, ami 0-125 kénesőt tartalmaz. A jód. Amióta Wallace 1835-ben a jódot a syphilistherapiába bevezette, általánosan elismerték annak a syphilis s főleg annak késői stádiumában való kiváló hatását. Hogy azonban ez a hatás mily pharmako- dynamikai tényezőkön alapszik, azt, be kell vallanunk, ma sem tudjuk még s azt a legkülönbözőbb hypothesisekkel magyarázzák. A szerzők egy része a jódhatást is olyképpen képzeli el, mint a kénesőét t. i. hogy a jód is a fehérnyeszerű syphilisméreggel kötésbe lép s így azt ártalmatlanná teszi, mások a szervezetnek áthasonítá- sát s így a parazita vegetálása számára a talaj kedvezőtlenné való átalakítását, ismét mások a jódnak éppen úgy, mint a kénesőnek, a szervezetet a betegség ellen fajlagos ellenanyag képzésére serkentő hatást tulajdonítanak s van oly okadatolt vélemény is, mely a jód specifikus syphilisellenes hatását tagadja s a resorptiót előmozdító s a pathogen anyagokat eliminálni törekvő kiváló hatását a szer okozta fokozott anyagcserének tudja be. Ezek közül melyik hypothesis felel meg a valóságnak, a felől a felvilágosítást még a jövőtől várjuk, de az az egy bizonyos, hogy a jódot is a betegség, különösen a tertiser elváltozásokat bámulatos gyorsan felszívódásra biró hatalmas gyógyító szerének ismerjük el. Még néhány év előtt az akkor antisyphiliticumként elismert két főszer — a kéneső és a jód — indicatióját szembe szokták állítani akként, hogy míg a kénesőt a betegség korai nyilvánulásainál kell adni, addig a jód szerepe kizárólag a tertiier elváltozások idején kezdődnék. Kétségtelen, hogy a korai szakokban a jódnak a látható symp- tomákra való hatása meg sem közelíti a kénesőét, de amióta mind
