Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)

A syphilis gyógyítása

250 kevés, gyakran fehérnyetartalmú, az üledékben vesehámsejtek és cylinderek van­nak. Nagyritkán heves főfájás, szűkült pupilla, elesettség mellett láz, collapsusos hőmenet, s anuria mellett lethalis kimenetelt is észleltek. Csatáry Ágost (1891) a kéneső után nephr. diffusa chronica-t észlelt, mely egy félév alatt vesezsugo­rodásba ment át- Ugyanő a szívbaj okozta hydropsok ellen adagolt calomel nagy adagjai után látott kénesőintoxicatio mellett nephritist. Saikowsky és Bouchard glycosuriát észleltek. Az oldhatatlan sók befecskendezése után egyes esetekben leírt tüdőemboliákkal már foglalkoztunk. (1. 235. lap.) Az idősült kénesőmérgezés általános tünetei között eleinte emésztési zava­rok, étvágytalanság, chlorosis, hányás, hasmenés mutatkoznak. Fokozott nyálfolyás és stomatitis mercurialis, fogak inognak, részben ki is esnek s az állkapocs­csont részleges periostitise, elhalása következik be cahexia kiséretében. Az egyén szinte csont és bőrre lesoványodik, a bőrnek nagyfokú vulnerabilitása (gangrae­nas fekélyek aránytalanul kis sérülésre). Kifejlődhet a vese kötőszöveti zsugoro­dása is, valószínűleg egy ugyanazon a kauzális alapon lefolyt megelőző nephritis parenchym. nyomában. Kussmaul (1861), ki a kéneső okozta mérgezéseket alap­vető monographiában dolgozta fel, ismertette az erethismus mer curialis-t, mely psychés zavarokban, fokozott izgékonyság vagy melancholiás, nyomott hangulat­tal váltakozik. Álmatlanság, ideges szívdobogás, főfájás, szédülés, hallucinatiók, beszédzavarokban mutatkozik s hónapok múlva gyógykezelés hiányában a tremor mercurialis is csatlakozik hozzá. E tünetet a szájzugok és arczizmok remegése, rángása jellemzi, mely reszketés átterjed a felső végtagokra, nyakra, alsó vég­tagokra s a törzsre is. A tremor eleinte temporaer s csak bizonyos izomcsopor­tok beidegzése alkalmával észlelhető, de a baj előrehaladtával állandóbbá válhat («az akaratlagos izmok féktelen anarchiája» Kussmaul). j<,púgy észleltek epilepti­form görcsöket («epilepsia mere.«) is, midőn szédülés, összeesés, az arcz és a végtagok izmainak klonikus rángásai észlelhetők. Richardiere e tünetek közepette exitust is látott beállni. Tardieu, Hallopeau és Letulle a mozgató izmok rész­leges inkomplet hüdését (paralysis mercurialis) látták s e hüdések többnyire a feszítő izmokat érik, de az ilyen izmok is faradés és galvani áramra összehúzó­dással reagálnak. A csontokra vonatkozólag, mint említettük Kussmaul óta csupán az állkapocs nekrotisát ismerik el általánosan, mint a kénesőintoxicatio okozatát. Köbért a kénesőnek a csontok mészsóit csökkentő befolyást tulajdonít, s az ostititis rareficans-t is sok esetben a kénesőnek tulajdonítja. Megjegyezzük azon­ban, hogy e tünetsorozat az ipari kénesőmérgezések (tükörkészítők, bányamun­kások) következtében szokott fellépni s a gyógyszeres intoxicatiók ily foka a mai észszerű adagolás mellett vajmi ritkán észlelhető. Igen intensiv s hosszú időn át való kéneső adagolás után, mint azt Charpy (1885) és Guérin kimutatták a csontanyag fluorcalciuma kevesbedett, Harttung azonban úgy véli, hogy ez a syphiliskontagium'hatása is lehet. * Amióta bebizonyult az arsénnak antilueses hatása, azóta megindult a törekvés abban az irányban is, hogy oly gyógyító szer állíttassák elő vegyi úton, mely mind a két fémsó — az arsén és a kéneső — együt­tes és egyszerre való alkalmazását teszi lehetségessé. Mi részünkről, anélkül, hogy a két szer ily kombinativ alkalmazásának sok esetben jó eredményeit kétségbe vonnánk, nem igen szoktuk e készítménye­ket használni, mivel előnyösebbnek láttuk a kéneső-arsén kombinativ therapiáját akként alkalmazni, hogy a két szert (az arsént a salvarsan vagy a neosalvarsan alakjában) — amint arra még visszatérünk — bizonyos rendszeres egymásutánban adagoljuk. Az ilyen kombinált készítmények alkalmazása után nem egyszer előfordul, hogy mikor a betegség menete az erélyes arsénapplicatiót kívánná meg, akkor a salvarsant nem merjük alkalmazni, mivel ismerve az arsénnak az egyes szervekben való sokáig tartó remanent iáját és cumula ti éj át, nem tudhatjuk bizonyosan, hogy ezáltal nem-e

Next

/
Thumbnails
Contents