Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
230 az élő szervezet közvetítésével a szöveti sejtek bántalmazása nélkül semmisítik meg a kórokozó ágenst s éppen ebben rejlik nagy fölényük a chemiai gyógyszerek fölött. így csak természetes az a törekvés, hogy a fajlagos syphilisgyógyítás kérdésé a serotherapiai módszerek alkalmazásával oldassék meg. E módszerek közül az aktiv éó paóóiv immunizáláá s a vírusnak paóóage által való legyöngítése azok az eljárások, melyek e kísérleteknél ezidőszerint számba- jöhetnek. Ismeretes, hogy a fertőző betegségek lefolyása közben igen nagyszámú mikroorganismus pusztul el a szervezetben. E baktériumok felosztanak s felszívódnak, de a felbomlásuk közben előálló s az orga- nismusra nézve igen gyakran mérges anyagok, a bakteriumtermé- kek — toxinok, endotoxinok — életveszélyessé válnának, ha a szervezet részéről egy oly fajlagos reaktiv folyamat nem állná útjukat, mely e mérges anyagokkal vegyi összeköttetésbe lépve, azokat megkötni, azaz hatástalanná, illetve ártalmatlanná igyekszik tenni. Tehát e reactio egyenesen a szervezet védőfegyvere s az organismusban oly elváltozásokat hoz létre, melyek képessé teszik arra, hogy ugyanazon betegségokozó újabb infecliójával szemben refractau’ viselkedjék annyira, hogy az infeetióra semmi vagy legfeljebb egészen könnyű, abortiv megbetegedés következzék. Ez az úgynevezett terméázeteó immunizáláá és következménye a ózerzett immunitáó. így pl. a himlő, scarlatina, parotitis, typhus, cholera kiállása után szerzett immunitást látunk. Ezt az immunitást, melyet a szervezet saját reactív erőinek igénybevételével szerzett, aktiv immunitáónak nevezzük, szemben az immunitás egy másik formájával, a paóóiv immunitáóóal, melynél az organismus maga teljesen szenvedőlegesen viselkedik s ellenállását bizonyos, mesterségesen beléjuttatott oly védőanyagoknak köszöni, melyek egy más szervezetnek aktiv immunizálása útján keletkeztek. Az aktiv és passiv immunizálás révén érni el a lues gyógyítása körül eredményeket — ez az egyik kísérleti sorozat czélja. Metciim- koff és Roux s utánuk Neisser és Kraus részben melegített, részben filtrált vírusokkal kísérleteztek — eredmény nélkül. Oly virulens anyagokat, mint frissen kimetszett papulákat, prirmer- affectiókat, vért, nyirokmirigyeket helyeztek a majmok bőre alá — de ezek egyike sem volt képes megóvni az állatot az utólagos syphilises infectio ellenében. Metchnikoff és Roux a passiv immunizálást is megkisérlették, midőn syphilissel beójlott majmok savóját hosszabb időn át fecskendezték egészséges majomba, anélkül azonban, hogy ez az eljárás az illető állatokat a későbbi fertőzéstől megóvta volna. Neisser, Funger, Lakdsteuser syphilises emberek vérsavóját fecskendezték majomba, de hiába, mert az állat nem lett ezáltal immunis a későbbi fertőzés ellenében. Syphilises vírussal kezelt állat — kutya, kecske — savóját fecskendezték már syphilises prinueraffectióval biró emberekbe eredmény nélkül (Risso és Cipollina). Tudjuk hogy paóóage-nak azt a folyamatot nevezzük, midőn
