Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
227 vánul-e a betegség klinikailag észlelhető jelenségekben vagy sem. Az idősült merkurizálásnak menetére azután a különböző szerzők sémákat dolgoztak ki, melyet egyes klinikák mintegy szentírásnak tartottak és sablonszerűleg alkalmaztak minden tekintet nélkül a fertőzött organismus állapotára. Ma, midőn határozottan tudjuk, hogy a syphilisnél a ((latens» kifejezés alatt csupán a klinikailag tünetmentes időszakot értjük régi szokásjog alapján, holott a syphilis voltaképpen nem volna (datens»-nek, lappangónak nevezhető akkor, midőn a WR. positivitá- sában kifejezett, ámbár érzékeinkkel nem is észlelhető jelenséget okoz, a kezelésmódok ily elhatárolása véleményünk szerint anachronismusszá vált. Ma, mikor az antilueses therapiát, rövidebb-hosszabb pihenő idők leszámításával mindaddig folytatandónak tartjuk, míg a WR. állandóan negatívvá nem vált, tulajdonképen szintén «symptomás» therapiat alkalmazzuk, csakhogy egy oly állandóbb tünet alapján, amelyet a régiek természetesen nem ismerhettek. De therapiánk egyúttal intermit táló is, mivel nem tarthatjuk a betegséget gyógyultnak a tüneteknek —- közte a WR. positivitása — szereink közvetlen befolyása alatt való elmúltával s csupán akkor szólhatunk a végleges gyógyulás emberi valószínűségéről, — mert többről, bizonyosságról szigorúan véve ezidőszerint még sem beszélhetünk — ha semmiféle syphilisesnek felfogható recidiva éveken át nem mutatkozott s ha a WR. is ugyanilyen időn keresztül minden orvoslás nélkül is negativ maradt. De therapiánk chronikuáün intermittálo is, sajnos, kénytelenségből, mivel a valóságos syphilisellenes ((specificum», mely a betegségnek radikális gyógyító szere lehetne, még nincs feltalálva s a «therapia sterilisans magna»-ban, azaz a syphilist egy csapásra meggyógyító szerben való remény egyelőre meghiúsult, midőn a tapasztalat bebizonyította, hogy az ilyennek hirdetett salvarsan — bármily értékes gyógyító szerünk is — még sem felelt meg e büszke epithetonnak, amivel felfedezője útnak bocsátotta. Nem mondhatjuk, hogy a syphilis gyógyulása sohasem következhetne be igen rövid idő alatt, de ez oly ritka kivétel, mely a szabályt nem szűnteti meg. Viszont bebizonyítottnak vehetjük, hogy többféle és tökéletesebben adagolható gyógyítószer áll- ván ma rendelkezésünkre, a régi kúrákkal szemben, ma a betegség tartamát az esetek nagy részénél lényegesen megrövidíthetjük. De az intcrmittáló fogalmat ma helyesebben a permanenáóel cserélhetjük föl, t. i. nem hagyjuk a szervezetet syphilisének tartama alatt huzamosabb időre felszabadulni antilueses szereink hatása alól. Azonban ezt nem tartjuk ma egyértelműnek a szervezet ((mercurialisatio» jával, amit jóformán csak a kénesőnek bármily formában való, úgyszólván folytonos és a gyógyszeres intoxicatio elkerülése végett enyhe alkalmazásával lehetne elérni, mivel bebizonyult, hogy sok esetben ilyenkor a parasita megszokja a szert, «kénesőálló»-vá válik s így még nagyobb adagok ellen is resistentiát tanúsít. Ebből az okból permanens kezelés alatt a WR. ellenőrzése mellett a különböző antisíjpliili ti elírnék — tehát a kénese, jód és arsén — kombinált, váltakozó 15*
