Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
228 alkamazását s e fajlagos kezeiés folyamán a pihenő idők alatt az anyagcserét előmozdító (izzasztód, kénes-, konyhasós- és tengeri fürdők, hydrotherapia, stb.) eljárásokat alkalmazzuk, robo- .lantiák (vas, főzetek, theák) adagolásával, küzdőén egyúttal a gyógyítószereink mellékhatásaként netán mutatkozó szervezetbeli kedvezőtlen körülmények ellen is. Tehát modern therapiánkban nem állhatnak már egymással szemben a preeventiv, intermittáló, symptomás és pei manens kezelés egymással küzdő jelszavai, hanem az mindezeknek a kezelési módoknak úgyszólván összefoglalója s a WR. birtokában avval a nagy előnynyel rendelkezik, hogy egyénesitő (individuális). Többé nem vagyunk arra szorulva, hogy amint a betegség felismertetett, egyszerűen végigcsináljuk a kisebb-nagyobb tekintélyek által előírt vagy módosított s a legkülönbözőbben reagáló c rganismusokra sablonszerűén alkalmazott intermittáló kezelés skáláját, hanem ellenkezőleg szereink egyéni dis- positióján alapuló hatását a íeactio igénybevételével folyton ellenőrizhetjük. az egyes szerek adagolását aszerint emelhetjük, csökkenthetjük, változtathatjuk, amint azt az illető beteg organismusa és az egyes szerek iránt, vagy azok adagolási módjai iránt való érzékenysége, vagy resistentiája megkívánja. Kétségtelenül tudományosabb, raitona- lisabb és orvoshoz méltóbb eljárás ez, mint tekintet nélkül a befogadó szervezetre, egy az organismusok különbözőséget tekintetbe nem vevő sémához való ragaszkodás, ámbár nehezebb annál, mert mindenegyes esetnek külön-külön való végiggondolására kényszerít. Talán fölösleges is említenem, hogy a kezelés ily individualizálása alatt én sem értem az értelemnélküli kapkodást, a therapiai anarchiát, mivrl a syphilisellenes orvosságok megválasztása, azoknak adagolási módja és kombinácziója tekintetében érdekes és értékes megfigyelésből levont számtalan oly konklúzió áll rendelkezésünkre, melyeknek negligálása egyenesen hiba volna. Ezeknek elemzésével alább fogunk foglalkozni * Mikor mondhatjuk a beteget syphiliséből gyógyul ínak ? Ha tekintetbe vesszük azt az exquisiten idősült lefolyást, mely a syphilist jellemzi s azt. hogy a betegség egyes phasisaiban, ellentétben a hasonló jelentőségű másik idősült fertőzőbetegséggel a gümősödéssel. a syphilis fennállását semmi érzékeink által észrevehető jelenség nem bizonyítja, nem csodálkozhatunk a nehézségen, mely a betegség gyógyult voltának megállapítása elé tornyosul. Az esetek túlnyomó száma kétségtelenül teljesen meggyógyul therapiánk behatása alatt, sőt a szerzők egy része a spontán gyógyulást is lehetségesnek véli. Neisser azt tartja, hogy alehetséges ugyan, hogy van spontán gyógyulás, de mi semmit sem tudunk róla». Másrészt az a megfigyelés, hogy olyan anyák, akik syphilises magzatot szültek, évek múltán — anélkül, hogy időközben syphilisellenes kezelésben részesültek volna — egészséges gyermekeknek a dhatnak életet, amelleit látszik bizonyítani, hogy a spontán gyógyulás
