Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A világrahozott syphilis. Syphilis congenita
200 az endomeiritiá decidualió és az endometritiá placentariá gummoóa, de míg az első elváltozás nem mondható a luesre specifikusnak s a szövetek megvastagodása. homályosodása és sárgás loltok által jelle- meztetik, addig az utóbbinak képe kifejezetten lueses s kölesnyi (Zilles) vagy nagyobb (Virchow, Slavjansky, Kleinwächter, E Frankel) körülírt, typusos s az erekből kiinduló gummaképződéssel jár. A ioe- talis placentán nem ismerünk gummas folyamatot s villosus részének megbetegedése a jellemző. A bolyhok a sűrű aprósejtes beszű- rödés következtében megnagyobbodtak s elzsirosodnak. E. Frän- kel a placentat ellentétben a foetus satnya kifejlődéséhez, feltűnően nagynak és nehéznek (közel 1000 gr) találta. Rosinski szerint minél satnyább a magzat, annál nagyobb a placenta. Eltekintve a köldök- zsinórban lefutó lueses érelváltozásoktól, elsősorban a placentának ecsetelt elváltozásai okozzák az elvetélést. A spirochuetát úgy az amai, •mint a foetalis piacentában megtalálták (Paaschen, Simmonds, Brindeau, W ALLiCH. Levaoiti és mások.) Az autoroktól említett harmadik mód mindkét óziilő páro.y, conjugali.) -yyphili-ye az elmondottak értelmében csupán az anya révén származhatik át a magzatra, minthogy a lueses atyának az egészséges, azaz vírustól mentes spermája, képes lehetett ugyan a pete megtermékenyítésére, de ez esetben egészséges lévén, természetesen a vírust sem örökíthette át. míg a virustartalmú ondó ugyan fertőzhette az anyát, de nem termékenyíthette meg a petét. Ekként a pároó óyphilió a magzat óyphilidére vonatkozólag telje-yen ugyanazt a prognodiót nyújtja, mintha egyedül az anya lenne c.nik dyphili.yeú. * Az a felfogás, hogy a magzat világrahozott syphilisét csupán az anyától szerezheti a méhenbelüli életben, egyszersmind a régi Colles— BAUMÉs-féle «töivénip-t megdöntötte. A CoLLEStól (1837) elsőizben hangoztatott s BAUMÉstól (1840) propagált theoria szerint az atyától syphilises gyermek anyja, ha a szülésig egészséges maradt, immunis lenne saját szülöttjének syphilisével szemben s így azt bátran szoptathatja, attól a betegséget megkapni nem fogja, még ha a gyermek száján specifikus elváltozások is vannak jelen. E tétel érvénye mellett többek közt Kassowitz (1876), Barduzzi (1887), Riocrecx (1888), Finger (1889), Róna (1903) foglaltak állást, míg ellene Cullerier, Notta, Follin, Charrier, Oewre, f ournier s különösen Matzenauer s az utóbbiak már tisztán klinikai alapon is tagadták, hogy a syphilis betegségétől mentes nő is szülhetne lueses gyermeket, vagy hogy az ily nő amennyiben nem volna lueses, immunis lehelne a betegség ellenében. Azt a tényt, hogy ily anya szoptatáskor lueses gyermekétől nem kapja meg a syphilist, az utóbbi szerzők avval magyarázták, hogy maga is ámbár latensen, syphilises. Az anyák ily föltételezett immunitásának azonban a tények is ellent-
